Választások utáni helyzetkép: nem mindenhol sikerült élni az eséllyel

Véget értek Kárpátalján a különböző járási és városi új képviselőtestületek alakuló ülései. A sor végére a megyei önkormányzat maradt, ahol csak hosszas vajúdás után, harmadik kísérletre sikerült a „szülés”. Ezek után már némi mérleget is érdemes vonni.

Az elmúlt egy hónapban az volt a cél, hogy az október 25-i önkormányzati választásokon megszerzett jó eredményeket sikerüljön átültetni a gyakorlatba is. Sajnos, ez nem mindenhol sikerült az előzetes várakozásoknak megfelelően. Leginkább az Ungvári járás miatt fájhat az ember szíve…
Ung-vidéken ugyebár az egyedül induló KMKSZ-Ukrajnai Magyar Párt bravúros módon az első helyen végzett a voksok 22 százalékát besöpörve. A közös megyei lista kimagaslóan jó szereplése mellett ez volt az az eredmény, ami igazán csettintésre, elismerésre adhatott okot. Ugyan a Bereg-vidéken is meggyőző volt a magyarok eredménye, de az ott egy joggal elvárt szereplésnek számított.

A remek Ungvári járási eredményt azonban nem sikerült kamatoztatni, a KMKSZ kimaradt a koalícióból, csak csendes szemlélője lesz az eseményeknek. Ezért nagyon nagy kár. Persze lehetne most felelősöket keresni, hogy miért hasalt el ilyen csúnyán a koalíciós háttéralkuk során a kulturális szervezet járási pártja, de talán jobb, ha a fiaskóból mindenki levonja a kellő konzekvenciát és megpróbál tanulni abból. Az a helyzet, hogy amint már a választások előtt is, utólag a koalíciós ügyeskedések terén is túlságosan merevnek bizonyult a KMKSZ járási vezérkara, amit a politika kemény és dörzsölt világa csúnyán megbosszult. A magyar pártnál még csak tanulják a nagypolitikát, míg a többi ukrán politikai erőnél minden hájjal megkent fickók keverik a lapokat, nem egy közülük rovott múltú. Különösen bosszantó, sőt, aljas az elnökpárti Szolidaritás viselkedése. Az Ungvári járásban nemes egyszerűséggel megfeledkezett a választásokon győztes pártról, míg a megyében fűt-fát megígért a magyaroknak, csak hogy hatalomra kerülhessen. És még ők papolnak európaiságról, toleranciáról, a múlt rendszerének kisöpréséről. A Janukovics-rezsim már most elbújhat lassan mellettük, és mi lesz még később…

Akárhogy is történt, tény marad: a KMKSZ hatalmas fricskát kapott az Ungvári járásban. Máshol azért már jobb a helyzet. A Beregszászi járásban szerencsére győzött a józan ész, s ha a választások előtt még nem is, utána legalább kezet fogott egymással a KMKSZ és az UMDSZ, aminek eredményeként teljes a magyar siker a Bereg-vidéken. Magában a járási központban, Beregszászban még bölcsebbek voltak az érintettek, eleve közös listán indultak, s ennek megfelelően fölényesen győzött a közös magyar polgármester és a város ügyeit illetően is az UMDSZ frakciója mondhatja ki a döntő szót.

Nem ennyire egyértelmű a helyzet Ugocsában. Ott bizony az UMDSZ megtréfálta a másik magyar erőt. Miután a Nagyszőlősi járásban sem volt meg előzetesen az egység, a két párt külön indult. S noha a KMKSZ sokkal jobban szerepelt mint az UMDSZ, mégis az utóbbiak kerültek jobb pozícióba. Egyébként is jól észrevehető, hogy a kisebbik magyar párt politikusai sokkal okosabban, taktikusabban viselkednek a nagypolitika színpadán. Mondjuk az is igaz, hogy ugocsai viszonylatban nehéz a szó klasszikus értelmében politikusról beszélni, amikor az UMDSZ járási listavezetőjére gondolunk, hiszen nyílt titok, hogy őt az üzlet, a pénz, a befolyásos kapcsolatok vezérlik. Ezzel együtt a négy képviselőjük a járási többség tagja lett, míg a KMKSZ hét képviselője ugyanúgy járt, mint Ungvári járási tagjaik. Együttesen beülhetnének némi okosodás céljából a tanulópadba…

Azt mondják, minden jó, ha a vége jó! Így vagyok ezzel én is. Sokáig szurkoltunk, mire megszületett valamilyen többség a megyei közgyűlésben. Azon hosszasan lehet vitázni, hogy ez a koalíció – Szolidaritás, Vidrodzsennya, KMKSZ, Ellenzéki Blokk – milyen is, de a lényeg, hogy a magyar képviselők valódi döntéshozatali helyzetbe kerültek, és még az is lehet, pár éves szünet után újra magyar alelnöke lesz a Kárpátaljai Megyei Tanácsnak. Bár ha jobban belegondolok az ex-régiósok hatalmi étvágyába, tartok attól, hogy a magyar alelnöki szék a látszat ellenére sem annyira magától értetődő. De ezzel együtt is ez egy jó startpozíció, s csak a nyolc magyar képviselőn múlik, mit hoznak ki belőle. A legfontosabb, hogy az esély adott!

Nemes István