Aleppóban lassan visszatér az élet a romok közé

Lakásából csak egy szoba és néhány bútor maradt, de Abdel-Haji mégis úgy döntött, hogy visszatér egy hónappal a harcok után, amelyek rommá változtatták Aleppó egykoron felkelők uralta részeit – írja a helyszínről az AFP. „Most biztonság van. Ez elegendő ok, hogy visszatérjek a családommal” – mondja a 38 éves férfi. Kelet-Aleppó több tízezer lakójához hasonlóan Abdel-Haji és családja is elmenekült a negyedből december elején, a hadsereg által a felkelők ellen indított nagyszabású offenzíva kellős közepén. „Víz és áram nélkül voltunk, víz és áram még mindig nincs. Lehet élni alapvető cikkek nélkül, de nem lehet együtt élni a halállal” – magyarázza a férfi.

A damaszkuszi rendszer december 22-én hódította vissza a várost, az élet lassan újraéled a szétrombolt negyedekben. „Újra berendezem az egyetlen szobát, majd apránként renováltatni fogom a többit” – mondja Abdel-Haji, aki nem árulja el családja nevét.

Lakását többször is találat érte Aleppó 2012-es felosztása óta. Ablaküvegek már rég nincsenek, deszkalapok helyettesítik őket. A becsapódások eltorzították az épület homlokzatát, a falak megrepedeztek.

A helyi hatóságok kártérítést ígértek a tulajdonosoknak. Ám a „tulajdonunkat bizonyító dokumentumokat kell bemutatnunk, aztán a várni a sorunkra, mígnem egy bizottság felméri a károkat” – mondja az óraárus Abdel-Haji.

Ahmad Jasszem és felesége Oum Imad számára a helyzet még bonyolultabb, mivel lakhelyükből csak törmelékhalom maradt. Barátjuk lakásában laknak, fájdalmas látniuk onnan egykori házukat. „Amikor kimegyek az erkélyre, s elém tárul a látvány, sírni kezdek” – mondja a fejét fekete fátyollal letakaró Oum Imad. „Azt mondogatom magamban: nincs víz, nincs áram, a házam szétrombolva, mikor lesz minden úgy, mint volt azelőtt?” Ő, a férje és 15 éves fiuk Kelet-Aleppóban, ebben az ideiglenes lakásban maradt a csata idején. Egykori lakásuk fele az utcára rogyott, s még mindig látni egy szárítókötelet, rajta néhány ruhadarabbal.

Mivel nincs áram, az átmeneti lakhely hideg és sötét, fáklyát kénytelenek használni, ennek a segítségével gyújtanak be a kályhába.”Még mindig elég hideg van, alapvető szolgáltatások hiányoznak, de legalább a fiam biztonságban van” – mondja Jasszem, kinek közeli hozzátartozóit megölték a háborúban. „Megnyugtat az a tény, hogy a fiam teljes biztonságban járhat iskolába és normális életet élhet” – örül a felesége.

Az egyik szomszédos utcában Fuad asz-Szaka szívja cigarettáját a lakása bejáratát eltorlaszoló törmelékhalom előtt. „Semmi sem maradt a lakásomból, sem ablakok, sem ajtók. Csak a törmeléket szemlélhetem” – mondja rezignáltan a 65 éves férfi. Reggel óta várja a törmelékeket elhordó önkormányzati teherautót, de még várhat egy darabig, akkora az igény a törmeléktakarításra.

Az egyik szomszédos épületben, a harmadik emeleten, egy férfi és gyerekei takarítják a törmeléket, porfelhőt kavarva az utcában. Távolabb Imadeddin asz-Szuda vegyeskereskedő ismét kirakja a retket és az almát. „Két hónappal ezelőtt az ember félt a kirakodóhely közelében maradni, félt, nehogy megsebesüljön a bombázásokban. Manapság a tálcák ismét tele vannak és az árak 75 százalékot estek” – mondja a 37 éves férfi. „A biztonság a legfontosabb, mindent újra lehet építeni” – mondja a jövőről.