A pozsonyi sortűz áldozataira emlékeztek felvidéki magyarok

A csehszlovák légió katonái által, 1919-ben békés tüntetőkre leadott sortűz áldozataira emlékeztek meg a tragédia évfordulóján Pozsonyban az áldozatok emlékhelyén, a Csalogányvölgyi temetőben.

1919 február 12-én Pozsonyban több ezer fős, főként a város magyar és német lakóiból álló tömeg tüntetett a hajdani Vásár téren (most Szlovák Nemzeti Felkelés tere), az ellen tiltakozva, hogy a várost az év első napján megszállták a csehszlovák légió katonái, majd egy hónappal később az úgynevezett teljhatalmú szlovák minisztérium önkényesen Szlovákia fővárosává nyilvánította a várost.

A békés tömeg skandálását, az Éljen Magyarország-jelszó hangoztatását a csehszlovák legionáriusok provokációnak minősítették, ezért géppuskasortüzet adtak le tüntetőkre, majd szuronnyal támadtak a menekülő emberekre. A sortűznek a helyszínen hat halálos és több mint száz sebesült áldozata volt, ez utóbbiak közül ketten később életüket vesztették. Bár a történtek miatt később a csehszlovák hatóságok vizsgálatot indítottak, ennek alapján senkit sem vontak felelősségre, s a tragédia áldozatait máig nem rehabilitálták. A “pozsonyi sortűz” néven ismerté vált tragédia áldozatai előtti főhajtásul az idén már tizenkettedik alkalommal rendeztek megemlékezést a Csalogányvölgyi temetőben a Csemadok Pozsony óvárosi alapszervezetének és a Pozsonyi Casino társulásnak a szervezésében.

A vasárnapi megemlékezésen Brogyányi Mihály, a Csemadok óvárosi alapszervezetének alelnöke idézte fel a tragédiát, az ahhoz kötődő történelmi eseményeket és az utóbbiak máig ható következményeit. Elmondta: a korabeli hatóságok megpróbálták a történteket úgy beállítani, mintha a pozsonyi magyarok provokációjának következményei lettek volna, és ezen az alapon megtorló intézkedések sorát indították el az akkor még több mint 80 százalékában magyarok és németek által lakott városban.

A helyi magyarság felőrlését célzó folyamat részeként egyebek mellett végleg bezárták a pozsonyi magyar egyetemet, az Erzsébet Tudományegyetemet, sok helyi magyar vezetőt internáltak, többeket pedig megfosztottak munkájuktól. ”Elkezdődött az a folyamat, amely során Pozsonyt átalakították, átgyúrták egy másik várossá” – mutatott rá a Csemadok óvárosi alapszervezetének alelnöke, hozzátéve: a folyamat eredményeként Pozsony ma szlovákul beszélő város, ahol ritka a magyar szó, és ahol a magyarok egymástól elszigetelve élnek, ami még fontosabbá teszi az emlékezést.

“Emlékeznünk kell rájuk, és emlékeznünk kell arra is, hogy mi itt nem betolakodók vagyunk, hanem itt van a helyünk és a jövőnk is!” – szögezte le Brogyányi Mihály. A megemlékezés – amelyen mintegy kéttucatnyian vettek részt – a Himnusz eléneklésével fejeződött be.