Ideje lenne már leszámolni a kommunista diktatúra örökségével

Közép-Európában elsőként Magyarország döntött úgy, hogy legyen emléknapja a kommunizmus áldozatainak, akikről először 2001. február 25-én emlékeztek meg az Országgyűlésben és az ország középiskoláiban, s azóta minden évben tartanak emlékünnepségeket. 1947-ben a szovjet megszálló hatóságok ezen a napon tartóztatták le Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát, akit országgyűlési képviselőként mentelmi jog védett. Ez volt az első lépés Magyarországon a totális egypárti diktatúra kiépítése felé, amely a kommunistáktól még távolságot tartó erők megfélemlítésével, az FKGP feldarabolásával járt, s egyben megnyitotta az utat Nagy Ferenc miniszterelnök májusi eltávolítása előtt.

Hetven évvel ezelőtt, 1947. február 25-én este hurcolták el a hazánkat megszállva tartó szovjetek Kovács Bélát, a Kisgazdapárt főtitkárát. Az 1945 utáni magyar demokrácia felszámolásának e tragikus állomása kapcsán 2001 óta emlékezünk minden évben a magyarok százezreit meggyilkoló, elüldöző és megnyomorító vörös diktatúra ártatlan áldozataira. A magyarországi kommunizmus jelenünket is mérgező örökségével azonban máig sem sikerült leszámolnunk: az egykori besúgók, gyilkosok és árulók többsége, a diktatúrát egykoron működtetők sokasága most is háborítatlanul éli hátralévő napjait és élvezi kiemelt nyugdíját – írja közleményében az ellenzéki Jobbik Magyarországért Mozgalom.

Ez nem megleő, hiszen az MSZP-nek máig tagja lehet az a Havas Szófia, aki egyetlen dicsőséges XX. századi forradalmunkról, 1956-ról azt hazudta az orosz állami televízióban, hogy volt nácikból álló, CIA által kiképzett diverzáns egységek robbantották ki és annak során antiszemita pogromok zajlottak

– teszi hozzá Szávay István országgyűlési képviselő, Jobbik Nemzetpolitikai Kabinet elnöke.

A XIII. kerületi MSZP-nek pedig még most is az a legnagyobb gondja, hogy miként menthetné meg a mindhárom kommunista diktatúrát elvtelenül kiszolgáló Lukács György szobrát. A Fővárosi Közgyűlés ugyanis januárban megszavazta azt a jobbikos javaslatot, miszerint Szent István királyunk kerüljön a marxista filozófus angyalföldi szobrának helyére.

Az ellenzéki politikus emlékezet, több mint két évig lehetett rendészeti államtitkár az Orbán-kormányban az a Tasnádi László, aki III/II-es operatív tisztként szolgálta a Kádár-rendszer fennmaradását, sőt a forradalom tavalyi évfordulóján még ki is tüntették őt. Mindezek fényében nem csoda, hogy a tömeggyilkos kommunista belügyminiszter, Rajk László nevét 27 évvel az úgynevezett rendszerváltás után is szakkollégium viselheti Budapesten.

A XX. század minden tekintetben leszerepelt pártjai tehát az elmúlt évtizedekben valódi szándék híján sorra elbuktak a kommunista rendszer örökségének felszámolásban is. A Corvin-köz legendás parancsnoka, Pongrátz Gergely által nekünk átadott lyukas zászló azonban minket, jobbikosokat arra kötelez, hogy kormányra kerülve végleg leszámoljunk a vörös múlttal és valóra váltsuk a pesti srácok álmát: a független, élhető, büszke Magyarországot – Vesszen minden maradéka! – zárja közleményét a Jobbik.

A Fidesz azt írta: a magyar emberek a saját bőrükön tapasztalták meg a kommunizmus pusztító hatását, ezért az áldozatokra való emlékezés mellett kötelességünk ma is szembeszállni annak minden formájával. A kommunizmus bűneit Nyugaton még ma is sokan mentegetik, maga az Európai Unió is vonakodik egyértelműen elítélni – mondta Orbán Viktor miniszterelnök szombaton a Nemzeti Örökség Intézetének a kommunizmus áldozatai emléknapja alkalmából rendezett megemlékezésén, a rákoskeresztúri Új köztemetőben.

A KDNP arra hívta fel a figyelmet, hogy meg kell tenni mindent azért, hogy soha többé ne árnyékolja be a magyarok életét a kommunista terror.

A LMP azt írta: nem volt értelmetlen az áldozatok szevedése az elmúlt száz évben, ha megteszünk mindent a múlt megismeréséért és levonjuk a következtetéseket.

Az Együtt szerint emlékeznünk kell a kommunizmus áldozataira, mert csak így lehetünk biztosak abban, hogy a történelem nem ismétli meg önmagát.

A Liberálisok szerint addig nem lehet a kommunista diktatúra áldozataira igazán méltóképpen emlékezni, amíg a múlt eseményeit nem tesszük teljes körűen megismerhetővé.