A függetlenség napját ünneplik az Egyesült Államokban

WASHINGTON | A függetlenség napját ünneplik július 4-én, kedden az Egyesült Államokban, amely az ország legjelentősebb nemzeti ünnepe.

241 évvel ezelőtt, 1776. július 4-én tizenhárom amerikai brit gyarmat képviselője aláírt egy különleges dokumentumot: a függetlenségi nyilatkozatot. Ám a pennsylvaniai Philadelphiában aláírt dokumentum még nem hozta el a szabadságot és függetlenséget az amerikai területek számára, csak az első lépés volt hozzá. Az Egyesült Államokban azonban nem a függetlenségi háborút lezáró, 1783-ban Párizsban aláírt békeszerződést, és nem is az Egyesült Államokat szövetségi állammá nyilvánító, 1788-ban megszületett alkotmányt ünneplik, hanem azt a napot, amelyen a függetlenségi nyilatkozatot aláírták.

A dokumentum az alapító atyák nézeteit tükröző politikafilozófiai kinyilatkoztatással kezdődik, és leszögezi, hogy mikor a történelem során egy nép kénytelen megszakítani politikai kötelékeit egy másik néppel, és sorsát a saját kezébe veszi, akkor úgy illik, hogy megindokolja, miért érzi szükségét az elválásnak. A nyilatkozat talán legismertebb passzusai azok, melyek kimondják, hogy az „egyesült Amerikai Államok” magától értetődőnek tartják azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett, s bizonyos elidegeníthetetlen jogokat kapott a teremtőtől, a többi között az élethez, a szabadsághoz és a boldogság kereséséhez való jogot.
A dokumentum világossá teszi, hogy a nép jogainak érvényesítése érdekében, az emberek kormányt hoznak létre, amelynek hatalma a kormányzottaktól, a néptől ered, s ha bármilyen kormány szembemegy az elidegeníthetetlen jogok érvényesülésével, akkor a népnek jogában áll, hogy „megváltoztassa vagy eltörölje”, és új kormányt állítson fel.
A függetlenségi nyilatkozat ezt követően felsorolja mindazokat a sérelmeket, melyeket a a brit uralkodó a birodalom amerikai gyarmatai ellen elkövetett, és végül kinyilvánítja, hogy a gyarmatok mostantól független és szabad államok, mentesek minden kötelezettségtől a brit korona felé, és megszüntetnek minden politikai kapcsolatot Nagy-Britanniával.

A páratlan történelmi dokumentum kidolgozásában öten vettek részt és 56 politikus írta alá, köztük két későbbi elnök, Thomas Jefferson és John Adams is. Adams akkor azt írta hitvesének, Abigailnek: „1776 júliusának második napja Amerika történelmének legemlékezetesebb korszaka lesz. Hajlok arra, hogy higgyek benne: az egymást követő nemzedékek nagy születésnapi fesztiválként ünneplik majd”. A massachusettsi Adams, akit az alapító atyák egyik legnagyobb hatású alakjaként tart számon az amerikai emlékezet, hozzátette még: ezt az ünnepet pompával és parádéval, sportrendezvényekkel és díszsortüzekkel, ünnepi kivilágításokkal és tűzijátékokkal kell megtisztelni.
Így is lett, de az ünnep nem július második napja lett, amikor valójában megszavazták a függetlenségi nyilatkozatot, hanem a hónap negyedik napja, amely dátum a dokumentumon szerepel.

Július 4. szövetségi ünnep, melyet országszerte parádékkal, rendezvényekkel, koncertekkel, családi összejövetelekkel és esti tűzijátékokkal ünnepelnek. A nemzeti ünnepen a házak előtti kertekbe és a járdák melletti virágágyásokba csaknem mindenütt kis nemzeti lobogókat helyeznek el az önkormányzatok, és a történelmi és hagyományőrző szervezetek sok helyütt korabeli kosztümbe bújva elevenítik fel a függetlenségi háború – vagy ahogyan az Egyesült Államokban nevezik: a forradalmi háború – eseményeit, nagy csatáit. Így van ez – mások mellett – például a massachusettsi Lexingtonban, ahol 1775 áprilisában a függetlenségi háború első nagy csatája zajlott és a Washington melletti Mount Vernonban is, ahol a háborút irányító generális, majd az Egyesült Államok első elnöke, George Washington múzeummá alakított birtoka van.