Fogyunk. Elfogyunk

Miközben a szomszédos országok egyre mohóbban vadásznak az ukrajnai, kárpátaljai munkaerőre, szép lassan már itt sem lesz, aki dolgozzon. A megyében működő nagyobb cégek mind arra panaszkodnak, hogy kevés a munkaerő, merthogy aki csak teheti, jobb pénzért inkább külföldön vállal munkát.

Sajnos, a jelenség erősen érezteti negatív hatását a kárpátaljai magyar közösségen belül is. Nemcsak a különféle szakmák mesterei kerekednek fel, hanem az értelmiségi rétegből is rengetegen odébb álltak már.

Tanárhiány van az iskolákban, nincs kultúros a falvakban, magyarul tudó orvos a kórházakban, és még sorolhatjuk. Fogyunk. Elfogyunk. A lediplomázott fiatalok javarésze nem szülőföldjén képzeli el a jövőjét, de a legtöbben eleve már az anyaországban tanulnak tovább, ott fejezik be az iskolát, gimnáziumot.

A kóros elvándorlást egyelőre a magyar kormány által nyújtott bérkiegészítések és a gazdaságélénkítési program sem tudta érdemben befolyásolni, megállítani. Egyelőre csak keresik a megoldást, de tudjuk jól, csodaszer nem létezik. A jobb megélhetés persze „nagy úr”. Természetesen nagyon örültünk a kedvezményes honosítási lehetőségnek, ám arra nem gondoltunk még 5-6 éve, hogy ez majd olyan új lehetőségeket ad az itt élők kezébe, hogy tömegek indulnak útnak, elvágva gyökereiket.

Fájó megtapasztalni ezt a szűnni nem akaró elvándorlási hullámot.

Ukrajna eleve a negyedik helyen áll azon országok listáján, ahonnan a legtöbben vándorolnak el. Évente több százezren intenek búcsút ennek az országnak. Egy felmérés tanúsága szerint ráadásul minden hatodik-hetedik ukrán élénken foglalkozik a külföldi munkavállalás gondolatával. És nem véletlenül, hiszen 2016-ban a másfélszeresére nőtt a külföldi állásajánlatok száma, s ez a tendencia 2017-ben még tovább fokozódik. A szomszédos országok a legkülönfélébb módon csábítják innen a munkaerőt, a vízummentesség is a kezükre játszik, Magyarországon már munkavállalási engedély nélkül is munkába lehet állni 90 napos szezonmunka erejéig, aztán három hónapos szünet után újra lehet majd menni egy negyedévre.

Kíváncsiak voltunk, a hivatalos adatok szerint Kárpátalján mi a helyzet. A megyei migrációs szolgálattól kapott tájékoztatás azonban nem fedi a valóságot, merthogy ők csak azokat tartják számon, akik hivatalosan is búcsút intenek szülőföldjüknek. Ebből fakad, hogy a hivatalos nyilvántartás szerint 2016-ban 976 személy költözött el végleg Kárpátaljáról. Túlnyomó többségük, 805-en Magyarországon leltek új hazára. A feltételezések szerint ők lehetnek azok a nyugdíjasok, akik a magasabb illetmény reményében intettek búcsút e vidéknek, legalábbis papíron. A célországok listáján az USA a második (90 áttelepülő), Izrael pedig a harmadik (31). A további sorend: Csehország (26), Németország (13), Oroszország (11).

Az áttelepülők javarésze a magyarlakta járásokból (Ung-vidék, Munkácsi járás, Bereg-vidék és Ugocsa) kerül ki, de Ungvárról és a Técsői járásból is sokan kerekednek fel.

Érdekes információ, hogy vannak, akik éppen hozzánk jönnek, itt képzelik el jövőjüket. Tavaly 133-an kérelmeztek állandó lakcímet Kárpátalján, ez jelentős növekedés a 2015-ös 68 személyhez képest. Az idén eddig már 359-en hagyták el e vidéket és 50-en érkeztek, tudtuk meg a migrációs szolgákat tájékoztatása nyomán.

A legutóbbi, 2001-es népszámlálás során még 156 ezer magyar élt Kárpátalján. A már évek óta halogatott újabb összeírás vajon mit mutatna? Az optimistább jóslatok is úgy szólnak, örüljünk, ha még egyáltalán százezren maradtunk itt…

Nemes István