Hétfő reggel óta folyik a szavazás az iraki kurd területeken az 1991 óta széleskörű autonómiát élvező Kurdisztáni Régió teljes, állami szintű függetlenségéről. A kurdok népszavazási törekvéseit különböző okokból, de széles nemzetközi elutasítás fogadja.
Miután a kurd vezetők leszavaztak, és elkezdték a sajtó előtt értelmezni, mit is jelent a borítékolható „igen”, kiderült, hogy eszük ágában sincs fejjel menni a falnak. A miniszterelnök Necsirván Barzáni sajtótájékoztatóján például hosszasan méltatta magát a „békés és demokratikus” népszavazást, melyet példaként állított a világ népei elé, de igen szűkszavúan nyilatkozott magáról a lehetséges következményekről. Leszögezte, hogy a függetlenség egy „folyamat”, amit nem holnap fognak kinyilvánítani, és az út részének tartják a Bagdaddal folytatandó „demokratikus tárgyalásokat”. De a népszavazással nem akarják kijelölni a jövő Kurdisztánjának határait sem, azaz nem tekintik a Kurdisztáni Régió részeinek azokat a területeket, melyek a 2005-ös iraki alkotmány szerint nem számítanak kurd területeknek, mégis csatlakoztak a referendumhoz.
Több mint húsz éve bizonyítjuk folyamatosan Bagdadnak és a szomszédainknak, hogy fontos szerepet játszunk a régió békéjében és stabilitásában. Ez a szerep a jövőben is megmarad – ígérte a miniszterelnök, aki a közös határra harckocsikat küldő, és a törökországi kurd szervezet iraki táborait bombázó Recep Tayyip Erdogannak is üzent: Ankarának meg kell értenie, hogy nincs jobb barátja a régióban a Kurdisztáni Régiónál.
A térség legnagyobb, 15-20 milliós kurd kisebbségével rendelkező Törökország – legalábbis a török kormány – ugyanis attól tart, hogy az iraki referendum új lendületet adhat a saját, a török államhatalomtól elidegenített kurdjaik szeparatista törekvéseinek.
A Barzáni-klánnal amúgy valóban jó viszont ápoló Erdogan ezért a nyilvánosság előtt roppant keményen nyilatkozott. Tartós határzárral fenyegette meg az iraki kurdokat, és annak lehetőségét is felvetette, hogy
elzárja az egyetlen olajvezetéket, amin keresztül a kurd olaj elérheti a Földközi-tengert. Ami katasztrofális csapás lenne az iraki olajkészlet 40 százalékán ülő – és azt ki is termelő – Kurdisztáni Régió számára. Erdogan a katonai beavatkozást sem zárta ki, amikor arra figyelmeztette Erbílt, hogy a török haderő nem céltalanul kezdett hadgyakorlatot múlt hétfőn az Észak-Irakkal határos Sirnak tartományban. Egyik éjszaka egyszer csak beállíthatunk – fenyegetett.
