Hála és zsarolás – szavazzanak-e a kárpátaljai magyarok?

Gyurcsány Ferenc „jóvoltából” ismét téma a külhoniak magyar állampolgársága. A Demokratikus Koalíció elnökének túl sok veszítenivalója nem volt, a magyarországi politikusok közül őt szeretik a legkevésbé a határon túl. Tegyük hozzá, erre maradéktalanul rászolgált. Tudja nagyon jól, mérhető szavazatszámra úgysem számíthat, hát bedobta a határon túli magyar kártyát, amit nyilván a dühös belföldi szavazóknak szánt, mert ott nagyobb eséllyel akár jól is elsülhet a számára ez a kampányfogás. Mert bizony az anyaországban nagyon sokan nem értenek egyet azzal, hogy mi is szavazhassunk, meg aztán azzal sem mindenki szimpatizál, hogy bármilyen támogatást is kapjanak a külhoni nemzettársak.

Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnök elvenné a szavazati jogot azoktól, akik nem az anyaországban élnek és adóznak. Még akár népszavazás is lehet a kérdésből. 2004. december ötödike már úgyis a lelkén szárad, akadhat egy újabb hasonló ügye, a DK elnökének már úgyis mindegy…

Több határon túli magyar szervezet azonnal jelezte felháborodását, és kiállt a szavazati jog mellett. Nincs is más választásuk, mert a Fidesz elvárja, sőt, ukázba adta, minél többen regisztráljanak a határon túliak választási névjegyzékében.

Ne legyünk álszentek, mondjuk ki őszintén: azért kaptunk szavazati jogot az útlevél mellé, hogy a maga idejében a „jó helyre húzott” szavazatokkal meg tudjuk hálálni azt. A hála nem is maradt el. 2014-ben a Fidesz a külhoni szavazatoknak köszönhetően szerzett kétharmadot, 2018-ban pedig még többet érhet számára az elszakított magyarok voksa. A Nemzeti Választási Iroda adatai szerint, ha most vasárnap lenne a parlamenti választás, 299 472 magyarországi lakcímmel nem rendelkező állampolgár adhatná le a voksát, amíg 2014-ben ez a szám csak 193 793 volt. Mostani számítások alapján az új magyar állampolgárok akár 3-4 képviselői helyet is érhetnek a kormányzó pártnak.

Roppant furcsa és tanulságos is egyben, hogy tömegek egyenesen kötelességüknek érzik, hogy hálaképp, mondhatni fizetségül, a Fideszre adják voksukat.

„Meg kell köszönni Orbán Viktornak, amit a határon túliakért tesz”

– hangzik az érvelés. A budapesti kormány pedig nem csak él, de visszaél a monopol helyzetével: nemrég megüzenték, amennyiben a külhoni magyarok nem a Fideszre adják a voksukat, mindennek vége: odalesz minden segítség és támogatás, amit eddig adtak. Teszik ezt úgy, hogy pontosan tudják: két másik ellenzéki párt, a Jobbik és az LMP is elkötelezett a külhoni magyarok irányába.

Nem sokban különbözik ez az ukrán politikai „elit” viselkedésétől, akik kilóra megvásárolják a lakosság szavazatait. A zsarolás akkor is zsarolás, ha más a csomagolás. A többséget azonban nem is kell zsarolni, maguktól hirdetik a magyarországi kormánypárt mindenhatóságát.

Abba csak nagyon kevesen gondolnak bele, hogy Orbán Viktor és a Fidesz nem a sajátját adja, hanem a Magyarországon dolgozók által megtermelt javakból osztogatnak. Ez egyébként nem kevés pénz, de ha megnézzük, mi az, ami ebből jó és hasznos célra megy, akkor azt látjuk, hogy a zsírosabb falatok az ottani és itteni oligarchák zsebeibe vándorolnak. Ami marad, az aprópénz 2-3 magyarországi parlamenti mandátumhoz képest.

De mennyivel érünk mi többet?

Erre világos választ fog adni az ukrán oktatási törvény végkifejlete. Ebben a kérdésben Szijjártó külügyminiszter örvendetes módon kiállt az érdekeinkért, Orbán Viktor azonban továbbra is mélyen hallgat. Eközben a kilátásaink szemernyit sem javultak, sőt…

Ez a törvény Orbán Viktor és a Fidesz vizsgája lesz a kárpátaljai magyarság előtt. Szurkoljunk neki, mert egyelőre vesztésre áll Kijevvel szemben, márpedig a veresége a kárpátaljai magyarság jövőjét sötétítheti el.

Visszatérve a kiindulóponthoz: sokan vannak olyanok, akik azt mondják, köszönik szépen a történelmi igazságtételt, büszkén élnek a magyar állampolgársággal, de a szavazati jogról önként lemondanak, mert nem tartják fair dolognak. Főként azokkal szemben nem, akik a kilátástalanság miatt hagyták el Magyarországot, és kényszerültek Nyugatra, de ott mégsem szavazhatnak, ellentétben velünk, „lakcím nélküli magyarokkal”. Bízzunk benne, hogy őket nem sikerül Gyurcsányéknak felhergelniük, mert egy újabb december 5-e a legutolsó dolog, amire ennek a sokat szenvedett nemzetnek szüksége van.

Nemes István