Csöbörből vödörbe
Az elmúlt hetekben, hónapokban egyre többször lehetett azt olvasni a központi ukrán sajtóban, hogy rövidesen véget ér Kelet-Ukrajnában a Kijev által terrorellenesnek (ATO) nevezet hadművelet. Ám ez korántsem a konfliktus végét jelenti, mindössze annyit, hogy befejeződik az eddig hivatalosan ATO-nak nevezett belügyi művelet, és új formátumban, új névvel katonai művelet veszi kezdetét azután, hogy április 30-tól életbe lépett a Donec-medence visszaintegrálásáról szóló törvény.
Azt a korábbi és a mostani megnevezésből is le lehet szűrni, hogy Kijev kínosan ügyel arra, hogy ne nevezze nevén a gyereket. A kezdetektől kerülik a háború megnevezést, részben azért, mert a honpolgárok és a jóval fontosabb szerepben lévő nyugati szövetségesek felé nehéz lenne kommunikálni egy belső háborút. Ezért inkább megtévesztő és félrevezető megnevezésekbe csomagolják az ország keleti felében hol kevésbé, máskor intenzívebben folyó háborút.
Nyilvánvaló, hogy ez a konfliktus nem a polgári lakosság érdekeit szolgálja. Azok gerjesztik, akik vállalták, hogy véget vetnek ennek az értelmetlen öldöklésnek. Egyértelmű, hogy kőkemény politikai és gazdasági érdekek húzódnak meg a hátérben, amelyek miatt igazából mindkét fél igyekszik jegelni a konfliktust.
Nem tartom kizártak azt sem, hogy a két fél igazából háttéralkut kötött a konfliktus befagyasztásáról.
Jelen állás szerint a béke egyik fél érdekeit sem szolgálná, legfőképp a jelenlegi ukrán hatalom járna rosszul. A jövő évi elnök és parlamenti választások előtt valószínű nem lenne szerencsés több millió potenciális ellenszavazót reintegrálni. Hasonló cél vezérelte Petro Porosenkot, amikor benyújtotta, a parlamenthez azt a törvényjavaslatot, melynek értelmében megvonható lenne az ukrán állampolgárság azoktól, akik részt vettek a más országok választásain, illetve ki- és belépéskor az országhatáron, valamint Ukrajna területén külföldi útlevelet használnak. Ez a 22-es csabdája.
Mint ismert az új törvény célja a régió visszaintegrálása Ukrajnába. A jogszabály egyebek mellett kimondja, hogy
a Doneck és Luhanszk megyei területek Ukrajnához tartoznak, amelyeket az Oroszországi Föderáció illegitim módon szállt meg, így fölöttük nincs területi joga.
Eddig sem fegyverrel, sem pedig a Minszkben folytatott diplomáciai tárgyalások során sem közeledett egymáshoz a két fél. Négy év kellett a felismeréshez, most képzeljük el, hogy a törvényalkotók sebészek és egy súlyos beteg kerül a műtőasztalukra, mire eldöntik mi a baja meghall a páciens.
A törvény január 19-i elfogadása óta a belügyminiszter és a védelmi tárca vezetője többször is megszellőztetett olyan információkat, melyekben a lehetséges forgatókönyveket taglalják. Több verziót is kiszivárgott már, a békés úton történő visszaszerzésétől a katonai offenzíváig. Az az érzése az embernek mintha a döntéshozók csak az elmúl hónapokban kezdték el törni a fejüket a konfliktus megoldásán, négy éven át pedig csak lődöztek egymásra.
Egyértelmű hogy az ATO nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket így ki kellett találni valami újat.
A Donec-medence visszaintegrálásáról szóló törvény konkretizálta Kijev azon álláspontját, hogy Ukrajna keleti részében nem belső konfliktus, különösen nem polgárháború zajlik – ahogyan azt Moszkva igyekszik beállítani –, hanem külső agresszió, amelyet Oroszország indított. Ezért vált szükségessé a hadsereg részvételét jogilag biztosító törvény megalkotása.
Kijev többször is kért már az ENSZ felhatalmazásával rendelkező békefenntartókat a Donec-medencébe, a jelen állás szerint a kéksisakosoktól várják, hogy elmozduljanak a holdpondró. Ugyanakkor az EBESZ-misszió az elmúlt három évben sem a tűzszünet betartását, sem a nehézfegyverek kivonását nem tudta maradéktalanul ellenőrizni. A tapasztalat az, hogy a konfliktusok különbözők, így azok más és más választ igényelnek a nemzetközi közösség részéről is. Eddig sem fegyverrel, sem pedig diplomáciai úton sem sikerült megnyugtatóan rendezni a konfliktust. Így szkeptikus vagyok az új megnevezéssel és törvényi háttérrel kapcsolatban, azaz érzése támad az embernek, mintha csöbörből vödörbe kerülne Ukrajna.
Bálint Sándor
