Nem zárható ki az iráni-amerikai együttműködés

Nem zárta ki az iráni külügyminiszter az együttműködést az Egyesült Államokkal, ha az teljesít több követelést, nem sérti meg egyebek között a Teheránnal kötött atomalkut, valamint véget vet az iráni nép elleni „gazdasági agressziónak” és Izrael feltétlen támogatásának.

Mohamed Dzsavád Zaríf az Iran Daily című, angol nyelvű iráni lapban csütörtökön megjelent hosszú cikkében írt erről, válaszolva Mike Pompeo amerikai külügyminiszter Teheránnal szemben támasztott követeléseire. Pompeo éppen egy hónappal ezelőtt, május 21-én, két héttel az atomalku felmondása és az amerikai szankciók helyreállítása után hozta nyilvánosságra az Iránnal szembeni 12 pontos követeléslistát. Azt hangoztatta, hogy az Egyesült Államok eltörli az Irán elleni szankciókat, és új megállapodást köt vele, amennyiben Teherán felhagy „rosszindulatú magatartásával”. Iránnak vissza kell vonulnia Szíriából és Jemenből, el kell ismernie a 2015-ben megkötött többhatalmi atomalku valódi céljait, szabadon kell bocsátania a szövetséges államok foglyul ejtett állampolgárait, és le kell állítania a nukleáris töltetek hordozására is alkalmas rakéták fejlesztését. Pompeo szerint Washington „példátlan” pénzügyi nyomást kíván gyakorolni Iránra, és „a történelem legkeményebb szankcióit” hozza meg, amennyiben Irán nem változtat magatartásán.

Zaríf csütörtöki válaszcikkében azt írta, hogy Pompeo „alaptalan és sértő” nyilatkozatával megpróbálta igazolni Washington kilépését az atomalkuból, és el akarta terelni a nemzetközi közösség figyelmét arról, hogy nyíltan megsértette ezzel az ENSZ Biztonsági Tanács vonatkozó határozatát, amelyet ő maga terjesztett a testület elé. Mint írja, Pompeo bejelentése Washington elszigeteltségének a következménye, és tükrözi az amerikai kormányzat kétségbeesett reakcióját arra az erős ellenállásra, amelyet a nemzetközi közösség tanúsít vele szemben az atomalku egyoldalú felmondása miatt. Az iráni külügyminiszter 15 pontban foglalta össze, és a washingtoni „politikacsinálók” figyelmébe ajánlotta az amerikai külpolitika egyes, szerinte az egész nemzetközi közösségre nézve káros cselekedeteit. Az első pontban szerepelnek Donald Trump elnök „lobbanékony és logikátlan döntései”, és beosztottjainak azon törekvései, hogy igazolást találjanak rájuk. Példaként hozza fel, hogy Pompeo még az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) vezetőjeként azt mondta kongresszusi meghallgatásán, hogy Irán nem sérti meg vállalt kötelezettségeit, majd amikor Trump felmondta az atomalkut, külügyminiszterként ennek az ellenkezőjét állította.

Amerikának tiszteletben kell tartania Irán függetlenségét és szuverenitását

Zaríf követeléseket is megfogalmazott a cikkben. Közli, hogy az amerikai kormánynak tiszteletben kell tartania Irán függetlenségét és szuverenitását, biztosítania kell Teheránt arról, hogy nem fog beavatkozni a belügyeibe. Véget kell vetnie a megfélemlítésre és erő alkalmazására támaszkodó politikájának, nyíltan el kell ismernie az iráni nép ellen az elmúlt évtizedekben végrehajtott törvényellenes cselekedeteit. Több múltbeli eseményt sorolt fel, a többi között azt, hogy Washington szerepet vállalt a demokratikusan megválasztott kormány elleni 1953-as puccsban, majd az azt követő negyedszázados diktatúra működtetésében, és több tízmilliárd dolláros vagyont kobozott el az irániaktól az 1979-es iszlám forradalom után.