A 27 éves Ukrajna
Ukrajnában nagy csinnadrattával megünnepelték az ország 27. születésnapját. Kijevben négy és félezer katona parádézott, miközben most először zengett fel a seregben az új köszönési formula: Szlava Ukrajini (Dicsőség Ukrajnának)!
A következő függetlenségi évfordulót már új elnökkel fogja várni az ország. Ám ma még teljességgel megjósolhatatlan, hogy ki lesz az. A helyezkedés már elkezdődött, noha a hivatalos kampányrajt még odébb van. Eddig Julija Timosenko a legaktívabb, aki megújulást ígér. De hihetünk-e neki, aki már többször is alaposan megvezette szimpatizánsait.
A jelek alapján mégis úgy tűnik, hívei hajlamosak elfelejteni korábbi kudarcait és átveréseit.
Ebben bízhat a regnáló államfő is, aki a függetlenség napjához igazította egyik nagy bocsánatkérését. Töredelmesen bevallotta, nagy felelőtlenség volt a részéről, amikor azt ígérte, megválasztása esetén órák-napok alatt beszünteti a donbászi háborút. Ez négy és fél év elteltével sem sikerült neki, noha, lássuk be, tehetett volna érte, csak a mostani helyzet politikailag több hasznot hozott neki. Úgy gondolja, egy bocsánatkéréssel elintézhető minden. De ha már ezt az utat választotta, akkor minden más hibájáért is elnézést kérhetne: a romló életszínvonalért, a kilátástalan szociális-gazdasági helyzetért, a pénzünk elértéktelenedéséért, és még hosszasan sorolható a sor.
Ám ez a bocsánatkérése azt vetíti előre, Porosenko is indulni kíván az elnöki bársonyszékért. Ez eddig nem volt annyira egyértelmű. Mert a jelenlegi helyzetben könnyen előfordulhat, hogy egy rossz választási eredménnyel politikai öngyilkosságot követ el. Ám a jelek alapján mégis felveszi a kesztyűt legnagyobb kihívójával, a mindent és mindenkit túlélő Timosenkóval, az első, narancsos forradalom gázhercegnőjével.
Nehéz megállapítani, mennyire valósak a közvélemény-kutatók számai, akik
a volt miniszterelnök asszonyt már bőven 20 százalék fölé mérik, miközben Porosenko támogatottságát 7-8 százalék környékére becsülik.
Érdekes, hogy egyre többen a radikális pártvezért, Oleg Ljaskót helyezik a második helyre, hogy ő lehet Timosenko legfőbb vetélytársa. Mindenesetre – ismerve az ukrajnai állapotokat, politikai trükköket – ezeket a népszerűségi mutatókat nem vehetjük készpénznek.
De nem is ez a legnagyobb baj. Sokkal inkább az, hogy a szóba jöhető elnökjelöltek közül nyerjen bárki is, az nem feltétlen jelent túl sok jót az országnak. Az elemzők egyöntetűen hangsúlyozzák, nincs új szereplő a láthatáron, tehát a politika, az ország megújulására szinte semmi esély. És ez az igazi baj, hogy ugyan választások előtt állunk, de garantáltan nem lesz olyan győztes, hogy érdemben bizakodhassunk egy jobb folytatásban. Ugyanakkor az is igaz, amit sokan mondogatnak: bárki is nyer, lehet-e még ennél is rosszabb?…
Magyar szemszögből nagyon úgy fest, egyik kutya, másik eb. Hiú ábrándjaink jobb, ha nincsenek. Félő, hogy a mi problémáink attól még nem fognak megoldódni, ha más lesz az elnök. Csak a nevük eltérő, a módszereik sokszor ugyanazok.
Ukrajna 27 éves. Normális esetben egy ilyen korban járó ifjú már kijárta az iskolákat, önállósodott, fejlődő pályára állt és gyarapodásnak indult.
A mi esetünkben nagyon úgy fest, az a bizonyos ifjú nem tanult meg semmit, megbukott, sem egzisztenciája, sem pedig biztató jövőképe.
Kezdhet mindent elölről…
