Az oroszokat elkerülve jön a kazah olaj Európába

Nem lehet túlbecsülni az ukrajnai háború európai energiapiacokra gyakorolt hatását. A konfliktus az Európai Unió szankciós politikájától eltekintve is az egész földrészen arra kényszeríti az államokat, hogy gyökeresen átalakítsák az energiapolitikájukat: a magyar kormány a várható szűkösségre és elszálló árakra készülve radikálisan átalakította a rezsicsökkentés szabályait, Németországban pedig heves politikai vita folyik arról, hogy meghosszabbítsák-e a még működő atomerőművek üzemidejét. Az öreg kontinens számos országában lejjebb kell majd csavarni a fűtést a télen a közhivatalokban, és így tovább – a sort hosszan lehetne folytatni.

Az EU és Oroszország közötti energiaügyi csörtéknek azonban más érintettjei is vannak.

Az egyik ilyen ország Kazahsztán. A közép-ázsiai ország tekintélyes kőolajtartalékokkal rendelkezik: 2016-ban harmincmilliárd hordónyira becsülték Kazahsztán olajvagyonát, ami világszinten is is figyelemre méltónak számít. Ez kicsit kevesebb, mint amennyivel az Egyesült Államok rendelkezik és több mint ezerszer annyi, mint amennyivel hazánk.

A kazah vezetés és az állami KazMunaiGaz az elmúlt évtizedben tekintélyes összegeket fektetett az olajiparba,
ami mind termelékenyebbé vált, és 2019-re megközelítette a napi 2 millió hordónyi termelést.

A kőolaj és földgáz exportja Kazahsztán számára is hatalmas üzletnek bizonyult – aki nem hiszi, nézegessen fényképeket a mostanában Nur-Szultan néven futó Asztana belvárosáról.