Az ukrán energetikai hálózat elleni orosz rakéta- és dróntámadásokkal kapcsolatban leginkább a lakosság szenvedéseiről lehet olvasni, hiszen egész városok és térségek maradnak fűtés, világítás és vízszolgáltatás nélkül hosszabb-rövidebb időre. Kevesebb figyelmet kapott eddig az ipar, pedig Ukrajna képességét a háború folytatására ez legalább annyira befolyásolja, áll a g7.hu cikkében.
A történelmi tapasztalatok alapján az ugyanis valószínűtlen, hogy a szenvedések hatására az ukrán lakosság fellázadna, és arra kényszerítené a politikai-katonai vezetést, hogy területi veszteségek árán is fejezze be a háborút. Ennek egyelőre pont az ellenkezője valósult meg, az ukrán közhangulat támogatja a háború folytatását, a győzelem reményében.
Ehhez már most is nélkülözhetetlen a nyugati országok támogatása, nemcsak katonai, hanem pénzügyi értelemben is, és minél nagyobb része bénul meg az ukrán gazdaságnak a háború miatt, annál nagyobb mértékben, miközben természetesen ez a külföldi forrás sem végtelen. A háború előtt a fémipar és az ahhoz kapcsolódó szektorok biztosították az ország legjelentősebb exportbevételeit, nagyon nem mindegy tehát, hogy ezek mennyire tudnak termelni.
A mariupoli Azovsztál acélipari komplexum teljesen megsemmisült a harcokban, és a várossal együtt természetesen egyelőre az Iljics üzemegység is elveszett Ukrajna számára, bár azt talán részben helyre lehet majd egyszer állítani. Az ország keleti részén vannak további olyan fémipari üzemek, amelyek szintén leálltak, akármelyik oldalán vannak is a frontnak jelenleg.
Ami a többit illeti, ahogy a Metalminer szaklap írja, a dnyiprói Kametsztál december 13-án indította újra a három nagyolvasztójából az egyiket, de az energiaellátási helyzettől függ, hogy az acél és hengerelt termékek előállítását is tudja-e folytatni.
Az ArcelorMittal csoporthoz tartozó Krivij Rih-i acélmű szóvivője azt írta, hogy a novemberi orosz rakétatámadások után nagyon jelentősen vissza kellett vágniuk az áramfogyasztást, így fel kellett függeszteni az acélgyár és a hengermű üzemeltetését is. Egyelőre leginkább csak a raktárakban lévő, korábban legyártott termékek kiszállítása zajlik.
A Zaporizsssztál illetékeseit nem sikerült elérnie a portálnak, de úgy értesült, hogy ennek a cégnek is korlátoznia kellett a termelését.
Az említettek mindegyike európai szinten is nagyon jelentős acélipari komplexum, egyenként nagyobb termelési kapacitással, mint a teljes magyar acéliparé. Így ha tartósan kiesne a termelésük nagy része, az egész Európában éreztetné a hatását, bár máshonnan lehet pótolni a kiesést, legfeljebb drágábban. Ukrajna viszont nemigen engedheti meg magának, hogy kiessenek a fémipari bevételei, ha tartósan ez marad a helyzet, az EU által biztosított finanszírozás – ezt blokkolta egy ideig a magyar kormány – is kevésnek bizonyulhat jövőre.
