Ukrajna mindennek nevezhető, csak demokratikusnak nem

A vágyak összekeverése a realitásokkal. Így lehetne röviden minősíteni az amerikai képviselőház kétpárti álláspontjának elfogadását az ukrajnai háború befejezéséről. Miközben már Washingtonból is a háborúból való kihátrálást sürgető hangok hallatszanak, az amerikai törvényhozók olyan elképzeléssel rukkoltak elő, amelynek megvalósítása garantáltan meghosszabbítja a véres küzdelmet. Az állásfoglalás az elnökre nem bír kötelező erővel.

Az alaptétel: Ukrajna megnyeri a háborút, ami természetszerűleg azt is jelenti, hogy Oroszország lesz a vesztes fél. Ehhez semmi más nem kell, „csak” az, hogy Ukrajna földbe döngölje Oroszországot. Innentől kezdve elég hiteltelennek tűnik az egész elképzelés. Annál is inkább, mert a hárompontos béketerv teljesen a fent leírt előfeltételre épül.

A dokumentum többek között leszögezi, hogy Ukrajnának vissza kell állítania a nemzetközileg elismert 1991-es határait, el kell érni a NATO-ba és más euroatlanti intézményekbe való integrációját, biztosítani kell, hogy az Orosz Föderáció Ukrajnának háborús jóvátételt fizessen, valamint felelősségre kell vonni Oroszország vezetőit az invázió során elkövetett bűncselekményekért.

Egy békekötéshez két fél kell. Ukrajna minden bizonnyal aláírna egy ilyen megállapodást, de olyan helyzetet nehezen lehetne most elképzelni, hogy a moszkvai vezetés is ugyanezt megtenné. Orosz részről olyan lenne a dokumentum elfogadása, mintha valaki a saját halálos ítéletét írná alá.

Ha tovább boncolgatjuk az amerikai elképzelést, akkor eljutunk odáig, hogy ez nem más, mint a vágyálmok csokorba fűzése. A területek visszaadásának „csomagjában” ott szerepel a Krím félsziget. Vlagyimir Putyin már többször leszögezte, hogy a stratégiailag fontos területről semmiképpen sem fog lemondani. Vagyis elmegy a falig. Most lehet a nemzetközi jogra, az igazságra, az erőszakos határmódosítások elfogadhatatlanságára és minden másra hivatkozni, de a realitás az, ha valaki a félszigetet erőszakkal akarja elszakítani Oroszországtól, a világháborút kockáztatja.

A NATO- és EU-tagsággal sem jobb a helyzet. Ha a nyugati katonai szövetséget és az uniós integrációt kiterjesztik az orosz határokig, ezt a Kreml fenyegetésként fogja értékelni és a nagyobb katonai konfliktus majdhogynem elkerülhetetlen lesz. Ami az oroszok által elfoglalt területeket illeti, már egy korábbi írásomban is idéztem Tarcisio Gazzini, az olasz Padovai Egyetem nemzetközi jogi professzorának a Financial Timesben megjelent cikkét, amely szerint „Ukrajnának bele kellene egyeznie a békés rendezésbe, és el kellene ismernie egykori területeinek Oroszországhoz csatolását, hogy a nemzetközi válságból minél hamarabb kilábaljon”. Lehet erre azt mondani, hogy szó sem lehet róla, inkább folytatódjanak a harcok, elvégre a százéves háború is egyszer véget ért.

Az orosz háborús jóvátétel Ukrajnának való fizetése éppúgy illúzió, mint a moszkvai vezetés bírósági felelősségre vonása. Mindkettő messze van a realitásoktól, csak a háború elhúzódásához vezet. Arról már nem is beszélve, hogy a képviselőház tagjai nem vették maguknak a fáradságot, hogy akár csak egy percet is szenteljenek annak az országnak a belső viszonyaira, amelyet most éppen foggal-körömmel meg akarnak védeni és a győzelemhez segíteni.

Magyar részről fontos szempont a kárpátaljai magyar kisebbség sorsa, amelynek jogait Ukrajna 2015-től kezdve folyamatosan, a mai napig, a végletekig lefaragja. Lassan már köszönni sem lehet magyarul az utcán. Az ukrán megszorítások egyébként az összes olyan nemzetiségre vonatkoznak, amelynek van „anyaországa”. Ki van ez találva.

Mindez valahogy nem érte el az amerikai törvényhozók ingerküszöbét, mint ahogy az sem, hogy Ukrajnát mindennek lehet nevezni, de demokratikus országnak semmiképpen. Betiltották az ellenzéki pártokat és a kormányt kritizáló sajtót, hogy csak a legdurvább antidemokratikus intézkedéseket említsem.

Nagyjából a fenti gondolatmenetet követi az amerikai Newsweek hetilap is, amely kifejti: „Felismerni, hogy Ukrajna nem fogja legyőzni Oroszországot sokkal nagyobb amerikai beavatkozás nélkül, nem oroszbarát, hanem valóságpárti.” Ez a mondat azt tükrözi, hogy Egyesült Államokban azért nem mindenki szakadt el a realitásoktól. Majd a lap így folytatja: „Mindig is rendkívül valószínűtlennek tűnt számunkra, hogy egy 2021-es 200 milliárd dolláros GDP-vel és 44 milliós lakossággal rendelkező nemzet legyőzhet egy 1,8 billió dolláros GDP-vel és 145 millió lakossal rendelkező országot.” Ilyen az, amikor szembejön a valóság.

Ami azonban az egész ügyben igazán félelmetes, hogy a hetilap nem zárja ki az ukrán győzelmet, de ennek előfeltétele: az eddigieknél sokkal nagyobb amerikai beavatkozás.

Köszönjük, nem kérjük, írja a magyarhirlap.hu.