Sért-e uniós jogot a Bizottság az ukrán olajembargó kapcsán?

Jelen elemzés tárgya annak a vizsgálata, hogy az orosz nyersolaj szállításának bojkottálása Ukrajna részéről, illetve az azt negligáló hozzáállás Brüsszel részéről egyértelmű szembehelyezkedést jelent-e az EU normáival és deklarált céljaival, ami egyúttal azt is jelentené, hogy Brüsszel – ismételten – önkényesen felülírja a saját szabályait a politikai érdekei mentén. Az olajszállítás leállítása – a MOL és szakértők nyilatkozatai alapján – határozottan veszélyeztetik az energiapiac működését és az energiaellátás biztonságát Magyarországon és Szlovákiában, vagyis „az unión belül”.

2022 májusának végén megállapodás született az európai uniós tagállamok között az orosz olaj unióba tartó exportjának betiltásáról, az EU és a bizottság maga ezzel a lehető legnagyobb nyomást gyakorolta – Oroszország mellett – részben Magyarországra is az ukrajnai háború energetikai kérdései kapcsán. Az akkori, soron kívüli brüsszeli EU-csúcstalálkozó első munkanapját követően kelt zárónyilatkozat szerint a csővezetéken szállított nyersolajra a tilalom egyelőre nem terjed ki – írta Lomnici Zoltán az Alaptörvény blogon.

Az (EU) 2017/1247 és az (EU) 2017/1248 tanácsi határozatok értelmében az Európai Unió (EU) társulási megállapodást kötött Ukrajnával, illetve az 2017. szeptember 1-jén hatályba is lépett. A megállapodás része, többek között,

• a megerősített gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok feltételeinek megteremtése, amelyeknek köszönhetően Ukrajna fokozatosan integrálódik az Unió belső piacába;
• a felek deklarált célkitűzése egy mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térség kialakítására;
• a gazdasági és ágazati együttműködés, amelynek része az energiaügy is.

Jól látszik, hogy a fenti pontoknak – bár társulási megállapodás szerint Ukrajna nem szakíthatja meg az energiahordozók tranzitját Ukrajnán keresztül az EU tagállamaiba – Ukrajna szándékosan és nyíltan, vállaltan nem tesz eleget. Mivel a megállapodást az EU nevében kötötték, így annak érvényesülését Brüsszelből lehet – és kell is – jogi eszközökkel kikényszeríteni.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 194. cikk (1) bekezdés értelmében a belső piac létrehozása, illetve működése keretében, valamint a környezet megőrzésének és javításának szükségességére tekintettel az EU energiapolitikájának céljai – a tagállamok közötti szolidaritás szellemében – a következők:

• az energiapiac működésének biztosítása,
• az energiaellátás biztonságának garantálása az unión belül,
• az energiahatékonyság és az energiatakarékosság, valamint az új és megújuló energiaforrások kifejlesztésének előmozdítása,
• az energiahálózatok összekapcsolásának előmozdítása.

Az Európai Unióról szóló Szerződés (EUSZ) 17. cikkének (1) bekezdése szerint az Európai Bizottság (EB) gondoskodik a Szerződések, valamint az intézmények által a Szerződések alapján elfogadott intézkedések alkalmazásáról.

Az EB-nek tehát jogi kötelezettsége van arra, hogy fellépjen az egyes energiabiztonságot érintő fenyegetések ellen. Az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése rendelkezik az ún. lojális együttműködés elvéről, melynek értelmében az EU és a tagállamok a lojális együttműködés elvének megfelelően kölcsönösen tiszteletben tartják és segítik egymást a Szerződésekből eredő feladatok végrehajtásában.

Az EUSZ 1. cikke értelmében az EB előmozdítja az EU általános érdekeit, és ennek érdekében megfelelő kezdeményezéseket tesz; felügyeli a szerződések alkalmazását, továbbá az intézmények által a szerződések alapján elfogadott intézkedéseket.

Az EUSZ 17. cikkének (1) bekezdése szerint az EB gondoskodik a Szerződések, valamint az intézmények által a Szerződések alapján elfogadott intézkedések alkalmazásáról. Az EB-nek tehát jogi kötelezettsége van arra, hogy fellépjen az egyes energiabiztonságot érintő fenyegetések ellen.

Mivel Ukrajna nem tagállam, ezért nincs lehetőség a kötelezettségszegési eljárásra.

Az EUSZ 29. cikke lehetővé teszi az Európai Unió Tanácsának, hogy az EU-hoz nem tartozó országok kormányaival, egyes nem állami, illetve államisággal nem rendelkező entitásokkal, valamint egyes természetes személyekkel szemben korlátozó intézkedéseket (szankciókat) állapítson meg azzal a céllal, hogy politikájukban vagy tevékenységeikben változást érjen el.

Az EUMSZ 215. cikke alapján a tanács elfogadhatja az EUSZ 29. cikke alapján hozott határozatok végrehajtásához szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy ezeket egységesen alkalmazzák az összes uniós tagállamban.

Az ilyen szankciók megelőző és nem büntető jellegű eszközök, amelyek célja, hogy lehetővé tegyék az EU gyors reakcióját a politikai kihívásokra és fejleményekre, összhangban a közös kül- és biztonságpolitika elveivel. Az uniós szankciókra egy szélesebb politikai párbeszéd kontextusában kell tekinteni. A korlátozó intézkedéseket oly módon kell kidolgozni, hogy a polgári lakosságot érintő következmények a lehető legkisebbek legyenek.

A korlátozó intézkedések közé az alábbiak tartozhatnak:

• a célzott magánszemélyek vagy szervezetek olyan pénzeszközeinek és egyéb gazdasági erőforrásainak befagyasztása (pl. készpénz, bankbetétek, részvények, üzletrészek stb.), amelyekhez való hozzáférés, illetve amelyek bármiféle mozgatása, értékesítése, ingatlanok esetén elidegenítése vagy bérbeadása nem megengedett;
• magánszemélyek EU-ba történő belépését megakadályozó vízum- vagy utazási tilalom;
• ágazati tiltó intézkedések, például bizonyos termékek vagy technológiák behozatalára vagy kivitelére vonatkozóan.

A fenti rendelkezések értelmében az EB megállapíthat korlátozó intézkedéseket (szankciókat) Ukrajnával szemben.

A Nemzetközi Bíróság Alapszabálya 36. cikkének 1. pontja szerint a bíróság joghatósága kiterjed minden ügyre, amelyet a felek eléje terjesztenek és minden olyan kérdésre, amelyet az Egyesült Nemzetek Alapokmánya vagy a hatályban levő nemzetközi szerződések és egyezmények elébe utalnak. Ennél fogva, a Nemzetközi Bíróság eljárhat az ügyben, ha az EB azt elé terjeszti.

Végezetül nem elhanyagolható szempont, hogy jelen ügyben Magyarországról és Szlovákiáról, az EU két olyan tagállamáról van szó, amelyet békepárti, a háborút nyíltan elítélő kormány vezet. A szuverenitásukat védő, a globalista törekvéseknek nem engedő, és a béke szükségességét hangsúlyozó országokkal szemben Brüsszel kiemelten alkalmazza a már korábban is bevettnek számított kettős mércét, és ahol lehet, igyekszik pénzügyileg és/vagy jogosultságaik tekintetében csorbítva megbüntetni az ilyen tagállamokat.

Forrás: Hiradó/KH