Az újjászületett Szent István-teremben jártunk Budapesten

Ha az elmúlt években valaki nem járt Budapesten, igazán megdöbbenhet, amikor ellátogat a budai Várba. Így jártunk mi is, amikor több év után újra felkerestük nemzetünk történelmi főterét, bebarangoltuk a Budavári Palota környékét és ellátogattunk annak újjászületett csodájába, a Szent István-terembe.

A budai Várról elsőként mindenkinek a Halászbástya jut eszébe, és a Dísz térnél tovább is csak a Magyar Nemzeti Galéria miatt látogattunk el korábban, emlékeinkben egy megcsonkított, funkciótlan és méltatlanul elhanyagolt palota képe élt. Mára azonban mindez megváltozott: habár még javában zajlanak a munkák a megújuló Budavári Palotanegyedben, de mint egy mesében, itt-ott már előtűnnek a lélegzetelállító, századfordulós valójukban újjászületett csodás épületek.

2019 óta a Nemzeti Hauszmann Program keretében sorra születnek újjá a Budavári Palotanegyed történelmi épületei: megújult a Mátyás-kútja, a Halászó gyerekek kútja, újjáépült a Lovarda, a Főőrség épülete, valamint a Budavári Palota déli összekötő szárnyában lévő, csodálatos szépségű Szent István-terem, amely a főváros egyik legkülönlegesebb látványosságává lépett elő.

A terem története Ferenc József 1867-es magyar királlyá koronázásáig nyúlik vissza, hiszen ekkor vált szükségszerűvé a Budavári Palota korszerű és európai rangú uralkodói rezidenciává bővítése. A palota átépítésének tervezését Ybl Miklós kezdte el, ám halála után Hauszmann Alajos vette át. A palota bővítésekor a híres porcelángyár felvirágoztatója, Zsolnay Vilmos kezdeményezésére, Hauszmann három történelmi termet álmodott meg a megújuló épületben, ezek egyike lett a román stílusú Szent István-terem.

A történelmi helyiséget eredetileg 1902-ben adták át, a kor neves építészének, Hauszmann Alajosnak a tervei alapján készült, de részt vállaltak benne a századforduló legjelentősebb magyar iparművészei is. A műalkotás jelentőségét jól mutatja, hogy az 1900-as párizsi világkiállításon nagydíjat nyert. A teremnek fontos szerepe volt az udvari események és a közönség által látogatható hivatalos körséták színhelyeként. A Szent István-terem történetének egyik legkülönlegesebb pillanata 1916-ban érkezett el, amikor az utolsó magyar király, IV. Károly megkoronázása előtt itt őrizték a Szent Koronát. Azt a koronát, amelyet a magyar hagyományban, mint szakrális jelképet és mint a magyar királyságot megtesítő jogi személyt is tiszteltek.

Érdekesség, hogy a Budavári Palota korabeli bővítésekor a frissen felparcellázott területek tulajdonosaként is a Szent Koronát jelölték meg, így joggal mondhatjuk, hogy a palota területén járva a Szent Korona vendégei lehetünk.

Az épület a második világháborúban súlyosan megsérült. Az ötvenes években a kommunisták teljesen átépítették, gazdag díszítését „lecsendesítették“, ezek következtében elveszítette eredeti pompáját. Ahogyan az épület külsejére is a középszerű leegyszerűsítés volt jellemző, úgy belső tereit is szocreál stílusban építették és rendezték át.

A Budavári Palota rekonstrukciója 2019-ben kezdődött meg, és elsőként a Szent István-teremnek is helyet adó déli összekötő szárnya készült el 2021-ben. A terem belső elrendezése, a felhasznált anyagok és bútorok mind korhűek, amelyeket döbbenetes pontossággal, a legapróbb részletekre is odafigyelve alkottak újra a fennmaradt tervek, vázlatok és fényképek felhasználásával.

A terem középpontjában az államalapító királyunk képmásával díszített Zsolnay-kandalló áll. Falait Roskovics Ignác festményei alapján készült tíz Zsolnay pirogránit kerámiakép díszíti, amelyek az Árpád-házi királyokat és szenteket ábrázolják. A terem legmeghatározóbb anyaga a fa, amely a díszes padlót, a faragott mennyezetet és a falakat borítja. A tér megvilágításáról falikarok, valamint a három lélegzetelállító csillár gondoskodik, amelyeket eredetileg a Kissling Rudolf és Fia Csillár- és Bronzárugyára tervezett.

A magával ragadó Szent István-termet nem hiába nevezik a Budavári Palota újjászületett csodájának. Különösen lélekemelő határokon túli magyarként látni egy olyan helyszín újjászületését, amellynek létrejöttéért a történelmi Magyarország minden területéről származó mesterek egyesítették tudásukat, és amely így egész nemzetünk teljesítményét és összetartását is szimbolizálja. Érdemes tehát újra ellátogatni a Budavári Palotába mindazoknak, akik az elmúlt években nem jártak ott, és érdemes nyomon követni a Nemzeti Hauszmann Program munkáját, hiszen az elkövetkezendő években sorra születnek újjá a XX. század puszítását elszenvedő, történelmi emlékeink.