Oroszország lehet az Iszlám Állam új főellensége

Egy dzsihadista terrorhullám kezdetét jelentheti a hétfői szentpétervári terrortámadás, hiszen Oroszország kihívta maga ellen a sorsot a közel-keleti beavatkozással – írja a Politico a szentpétervári terrortámadás után írt elemző cikke, amely a kaukázusi felkelések mellett a kalifátusi területekről visszatérő dzsihadisták veszélyeire is figyelmeztet – számolt be a Hiradó.

Sokatmondónak nevezi az orosz “előretörést” az Iszlám Állam feketelistáján a Politico magazin cikke, melyben azt részletezi a cikkíró, hogy miért érte utol Oroszország az Egyesült Államokat az Iszlám Állam legfőbb ellenségei között.

Az írás szerint nem csupán a Szíriában és Irakban garázdálkodó “modern dzsihadisták” fordultak az oroszok ellen: már az al-Kaidának és a szunnita csoportoknak sem tetszik túlságosan, hogy Moszkva Aszad rezsimét támogatja és szunnita harcosokat céloz légicsapásaival. Becslések szerint jelenleg 2400 orosz harcol az Iszlám Állam területén, és a fellegvárak elestével többségük jó eséllyel hazaindul, és a Kreml ellen fordul majd.

Maguk a terrorvezérek sem titkolóznak a prioritások felcserélődését illetően: az Iszlám Állam egyik új videójában – melynek a “Hamarosan tengernyi vér fog folyni” címet adták – megfenyegetik Vlagyimir Putyint, aki állításuk szerint jogtalanul avatkozott bele a szíriai belpolitikába, valamint bosszút esküdtek az orosz és a szíriai elnök látszólagosan szoros kapcsolata miatt is.

Az orosz-iráni kapcsolatok még tovább szítják a feszültséget, mivel a Hezbollah harcosai is nyíltan használják az orosz harci gépeket. Legutóbbi győzelmüket Palmürában aratták a dzsihadisták fölött.

Terroristák az országon belül

De az oroszok és a síiták közötti együttműködésnek súlyos ára volt: az Iszlám Állam már korábban is mutatott hajlandóságot és kapacitást az orosz célpontok meggyengítésére. A Szentpétervárra tartó Metrojet 9268-as járatát is a dzsihadisták Sínai-félszigeten garázdálkodó terrorsejtje lőtte le 2015 októberében.

Az orosz beavatkozás a Közel-Keleten is szembeszegült a dzsihadista előretöréssel, de Moszkva a Kaukázus környékén még nagyobb sikereket ért el a helyi szunnita fegyveresek elleni háborúban. Bár az ország már évek óta küszködik a különböző megerősödött militáns csoportok visszaverésével, az elmúlt húsz év alatt óriási változások történtek.

A harcosok a szekuláris nacionalizmus eszméit az iszlámra cserélték fel, így már szinte semmi hajlandóságot nem mutatnak a politikai egyezmények irányába, kompromisszumkészségük elenyészővé vált, történelmi mélypontra süllyedt.

Ezzel egy időben a csecsenföldi felkelések súlypontja áttolódott Dagesztánba, a két Iszlám Állam által irányított orosz tagköztársaság melletti területen pedig az al-Kaidához tartozó Kaukázusi Emirátus irányít.

Az oroszok szíriai beavatkozása tovább eszkalálta ezeket a kaukázusi problémákat, az újoncokért és az anyagi javakért folytatott harc a két domináns dzsihadista szervezet között megosztotta a felkelést. Mikor a kaukázusi harcosok Szíriába utaztak a kalifátusi területek megvédéséért, a csecsenföldi erőszak hirtelen lecsökkent – de ezzel egy időben a dagesztáni erőszak drámai magaslatokba szökött.

Emiatt többször is azzal vádolták a moszkvai vezetést, hogy Belgiumhoz hasonlóan “szabadon kiengedték” dzsihadistáikat a Közel-Keletre. Ezek a vádak azonban a hazatérő dzsihadisták által képviselt óriási rizikót ismerve a háttérbe szorultak.

Jól ismerik az iszlamista terrort

Oroszország számára nem idegen a terrorista erőszak. Dzsihadisták szervezték meg a 2002-es moszkvai színház túszdrámáját, a 2004-es Beszlán iskola túszdrámáját, a 2010-es metrós robbantást és a 2011-es Domodedovo-reptéren végrehajtott öngyilkos merényletet is. Az orosz erők megtorlással válaszoltak ezekre a támadásokra: beépített embereik segítségével számos magas rangú lázadó parancsnokkal végeztek. Ilyen volt a csecsen Dzsohar Dudajev, Zelimhan Jandarbijev, Aszlan Maszhadov, Abdul-Halim Szadulajev és Doku Hamatovics Umarov iszlamista parancsnok is.

Oroszország külpolitikai téren még ma két-három lépéssel előrébb van, mint szövetségeseik, konkurenciájuk vagy az ellentétes világlátást képviselő nemzetek. De a cikk szerint a közel-keleti beavatkozással egy olyan dominóeffektust indíthattak el, amelyből egyhamar nem tudnak kiszabadulni, és az eddig távolinak tűnő terror újból felütheti fejét orosz földön.