Gyászjelentések

A héten négy nap leforgása alatt három kárpátaljai katona vesztette életét a kelet-ukrajnai háborúban. Hét elején július 18-án kedden a királyházi (Korolevo) Balázs Zoltán, július 20-án csütörtökön a mezőterebesi (Sztrabicsevo) Szerhij Hladkij, július 21-én szombaton pedig a dombosteleki (Ploszke) Olekszij Kalabiska esett el az úgynevezett terrorellenes műveleti övezetben (ATO). Ráadásul közülük ketten még csak húszas éveik elején jártak. A kelet-ukrajnai konfliktus három évvel ezelőtti kezdete óta Kárpátalján régen nem volt példa hasonló gyásszal és fájdalommal átitatott hétre.

A tűzszünet ellenére a héten újra eszkalálódtak a harcok a frontvonal teljes hosszán, ezt támasztja alá, hogy egyetlen nap leforgása alatt a kelet-ukrajnai felkelőkkel folytatott összecsapásokban kilenc katonát vesztett az ukrán hadsereg. Viszonyításképp egy héttel korábban mindössze egy katona esett el. Pedig a szemben álló felek idén június 24-én megállapodtak abban, hogy az aratások idejére, június 24-től augusztus 31-ig fegyverszünetet léptetnek életbe, ennek dacára mindkét oldal szinte naponta számol be újabb tüzérségi támadásokról és kisebb összecsapásokról. Nem beszélve a kiszenvedett Minszki megállapodásról, amit gyakorlatilag egyetlen napig sem tartottak be. Rontott a helyzeten és mindkét fél részéről egyfajta erődemonstráció vette kezdetét, azt követően, hogy a donyecki felkelők a hét elején bejelentették, hogy létrehoztak egy új államot Malorosszija, azaz Kis-Oroszország néven.

Egy biztos, az amúgy is puskaporos helyzet nem, hogy javulna, egyre kilátástalanabb helyzetbe sodródik Ukrajna, nem tudni, hogy mikor lesz vége ennek az értelmetlen öldöklésnek, amely már eddig is számos kárpátaljai életet követelt.

Az úgynevezett terrorellenes hadművelet első kárpátaljai áldozata a beregszászi Popovics Roland volt, aki július 22-én még csak 22 éves lett volna. 2014. június 14-én még 20 éves sem volt, amikor Luganszk közelében egy orvlövész végzett a magyar nemzetiségű fiúval. Kijelenthetjük, attól a naptól megváltozott a kárpátaljai emberek szemlélete a konfliktusról. Addig olyan távolinak tűnt az egész viszály, a frontvonal, ám az első kárpátaljai áldozat felnyitotta az emberek szemét, és zsigerig hatolt a fájó felismerés: háború dúl az országban. Talán kevesen gondolták akkor, hogy Roland halálhírét még számtalan gyászjelentés követi majd. Pedig három nappal később rögtön három kárpátaljai életét követelte a háború. Ahogy mélyült a konfliktus egyre több zászlóval letakart koporsó érkezett Kárpátaljára, egymást követték a katonai temetések, volt olyan nap, amikor három különböző településen is dörrent díszsortűz. Amit addig maximum csak a híradásokból ismerünk, a harc, a halál, a veszteség, az első sokk után a mindennapjaink részévé vált.

Ivan Rusznak, az ukrán védelmi miniszter első helyettese július elején arról számolt be, hogy több mint 2700 ukrán katona halt meg a három éve tartó kelet-ukrajnai fegyveres konfliktusban. Hogy ebből hányan lehetnek kárpátaljaiak, legfeljebb csak becsülni lehet. Egy darabig az illetékes hatóságok számon tartották és rendre közölték, ám utoljára több mint egy éve látott napvilágot hivatalos adat a kárpátaljai áldozatok pontos számáról. Utoljára egy éve hangzott el, hogy 2016. júniusáig 80 kárpátaljai katona vesztette életét az úgynevezett terrorellenes műveleti övezetben (ATO). Az elmúlt egy évben már nem tartották fontosnak közölni a pontos adatokat. Egyes becslések szerint az áldozatok száma már meghaladta a százat. Az hogy hány magyar áldozata volt a háborúnak, egészen pontosan nem lehetett tudni, a helyi magyar sajtóban keringő névsor szerint kilenc: Popovics Roland, Timoscsuk Mihály, Tóth Sándor (Beregszász), Kovács Béla, Bezega Sándor (Nagyszőlős), Szólics Román, Lőrinc Sándor (Fancsika), Márkusz Viktor (Verbőc), Balázs Zoltán (Királyháza).

Még hány ártatlan embernek kell meghalnia, hogy az érintett két oldal végre felülvizsgálja az idevezető elhibázott politikáját. Ettől függ, hogy mikor érnek véget a háborús gyászjelentések.

Bálint Sándor