Rangos világesemény témája volt a Jobbik által kezdeményezett bérunió

A lengyelországi Krynica városában jelenleg is zajlik Kelet-Közép-Európa legrangosabb gazdasági fóruma, amit a keleti Davosként is szokás emlegetni. Ezen eseményen Vona Gábor is előadást tartott, ahol a béruniós kezdeményezésről beszélt.

A Jobbik elnöke a „Kétsebességes Európa vagy két Európa” névvel ellátott panelbeszélgetésen szólalt fel, aminek központi témája, hogy a Brexitet követően több vezető EU-állam is felvetette a kétsebességes Európa gondolatát, ahol az EU-t és az eurózóna országait a föderáció irányába mozdítanák el, így Németország és Franciaország globális nagyhatalommá léphetne elő.

A Jobbik elnöke egyáltalán nem tartja túlzónak azt mondani, hogy „ma Kelet-Közép-Európában az emberek számára az Európai Unió egyáltalán nem egy boldog történelmi beteljesülés, hanem egy elveszett illúzió. Egy hely, ahol jobb híján élnek.” Láthatjuk, hogy a közös piac révén az árak terén megvalósult egyfajta kiegyenlítődés.

Ha egy lengyel, egy magyar, egy francia és egy német ugyanazokat a termékeket vásárolja meg egy szupermarketben, akkor a kasszánál többé-kevésbé ugyanazt az összeget fogják kifizetni.

Amikor a hónap végén megkapják a fizetésüket, akkor viszont

„a keleti régióban háromszor, négyszer kevesebb fizetés jár ugyanazért a munkáért.”

Ha a vásárlóerő-paritást tekintjük, a helyzet akkor sem jobb. A csatlakozás óta eltelt 13 évben az átlagbérek közötti szakadék nem csökkent a nyugati átlagbérekhez képest, sőt, nem egy tagállamban még nőtt is.

Az emberek azt érzik, hogy az árunió megvalósult, de a bérunió nem.

„Mi ez, ha nem maga a kétsebességes Európa?”

Ezért van az, hogy Lengyelországról, Magyarországról, Észtországból, Szlovákiából és a többi keleti tagállamból milliók – jobbára fiatalok – kelnek útra. Ez azonban számukra nem a személyek és a munkaerő áramlásának szabadsága, hanem egy szociális kényszer.

https://youtu.be/ro7j3kl6yq0

Ez nekik nem kalandvágy, hanem egzisztenciális menekültté válás, mert nem tudnak a szülőföldjükön boldogulni. A pártelnök tisztában van vele, hogy ez egy „nagyon komplex gazdasági kérdés, és hogy a problémának számtalan összetevője van, ahogy azzal is tisztában van, hogy az Európa két fele között meglévő gazdasági különbségeknek történelmi okai vannak, amit nem lehet egyik napról a másikra megoldani, azonban úgy véli, hogy végre fel kell tennünk a kellemetlen és nehéz kérdéseket, és azokra válaszokat kell találnunk.

8 kelet-közép-európai országból fogtak össze civil szervezetek, pártok, szakszervezetek, hogy az Unió reformját elindítsák és a gazdasági szakadékot áthidalják azzal, hogy ugyanazért a munkáért az EU-n belül mindenütt ugyanolyan fizetést biztosítanak.

Mindannyian tudjuk, hogy ez nem megy egyik napról a másikra, hogy ez egy folyamat, de végre el kellene már indulnia.

Azt is tudjuk, hogy a béreket a gazdasági teljesítménynek kell meghatároznia és nem Brüsszelnek, de akkor teremtsünk már végre egy olyan uniós gazdaságpolitikát és kohéziós politikát, ahol a keleti régiónak reménye lehet a felzárkózásra. Vona Gábor két utat lát az EU számára: „vagy bérunió lesz és egységes Európa, vagy Európa egy ideig még kétsebességes marad, azután pedig szétesik.”

Alfahir nyomán


Református

Partnerünk

Hírkosár logó, hírek egyben
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com