A Miheil Szaakasvili által szervezett kijevi ellenzéki tüntetés arra mindenképp jó volt, hogy emlékeztesse Petro Porosenko ukrán elnököt és környezetét arra, milyen módon jutottak hatalomra és egyúttal figyelmeztesse is a nép haragja általi bukás veszélyére.
A volt grúz elnök által kitalált kijevi megmozdulás ugyan nem indított el egy harmadik Majdant, de mégsem lehet elmenni mellette szótlanul. A nevével fémjelzett tiltakozó megmozduláson közel ötezren voltak. Ami nagyon érdekes, hogy felhívásához csatlakozott két parlamenti párt is, a Szamopomics és a Julija Timosenko-féle Batykivscsina. Ott voltak persze a nacionalisták is, de hát ők mindenhol ott teremnek, ahol balhét szimatolnak. Petro Porosenko elnöknek miattuk is fájhat a fejük, de még inkább rosszul érezheti magát, ha kicsit elemezni kezd. A Miheil Szaakasvili–Julija Timosenko–Andrij Szadovij trió önmagában sem olyan gyenge, de biztosan akadnak még olyanok, akik csatlakoznak hozzájuk. A legnagyobb erősítés nyilván az Ellenzéki Blokk volna, s bár ez első hallásra meredeknek tűnhet, de van benne némi ráció. A Moszkva-párti Ellenzéki Blokkot ugyan mindenki a Régiók Pártja utódpártjának tekinti, de teljesen legálisan politizálnak, a régi rezsim perbe fogott figurái nincsenek köztük, s pillanatnyi társadalmi támogatottságuk tiszteletet érdemel.
Jelenleg ugyanis nincs az ukrán politikai mezőnyben kimagaslóan erős szereplő.
Közel azonos támogatottsága van az elnökpárti Porosenko Blokknak, a Batykivscsinának, a Szamopomicsnak és az imént említett Ellenzéki Blokknak. Tehát, amennyiben az utóbbi hármas egy frontot alkotna, Szaakasvili támogatóival már kvartettről beszélhetünk, akkor bizony nagy bajba kerülhet a regnáló hatalom. Persze más kérdés, hogyan lehetne egy platformot alkotni egy Moszkva-barát párttal. Ám ez sem tűnik annyira lehetetlennek, mert Timosenko jó moszkvai kapcsolatai sokak számára ismertek, gondoljunk csak az orosz érdekeket szolgáló ukrán–orosz gázkontraktusra, ami miatt anno Janukovicsék börtönbe is zárták a gázhercegnőt. A lembergi polgármester, Andrij Szadovij vezette Szamopomics és Szaakasviliék pedig ennyit igazán le kell tudjanak nyelni, ha komoly hatalmi ambícióik vannak.
Az már egy egészen más történet volna, hogy ezeket a pártokat később miként lehetne egy akolban tartani. Merthogy mindkét Majdan után az történt, hogy hamarjában szétestek a koalíciók, ami a narancsos forradalom után nem sokkal választási vereséghez vezetett. Most újra hasonló forgatókönyv kezd realizálódni…
Porosenko azért is feszengve érezheti magát, mert már nemcsak a keleti végeken kell védekeznie, hanem már Kijevben sincs biztonságban, a saját népe lázad egyre élénkebben ellene. Biztonsági kordonokkal, nemzeti gárdistákkal kell körülvennie magát és a neki engedelmeskedő parlamentet. Utoljára, és nem is olyan régen, Viktor Janukovics kényszerült hasonlókra…
Ukrajnában elviekben 2019-ben lesznek választások, minden fronton. Persze ez nem vehető készpénznek, hiszen errefelé gyorsan változhatnak a dolgok. Hogy nekünk, kárpátaljai magyaroknak mi volna a jobb?
Hát én azt hiszem, a mostani iránynál rosszabb aligha jöhetne.
Ám a helyi közösség vezetőinek sokkal okosabban és megfontoltabban kell majd viselkednie, mint 2014-ben tette. És sokkal keményebben, határozottabban. Persze nem rajtunk múlik, de tudni kell majd élni a kínálkozó lehetőségekkel. A készülődést pedig nem árt elég korán elkezdeni, mert mint látjuk, Kijevben már megkezdődött a mozgolódás és helyezkedés.
Nemes István
