„Az utolsó oltsa le a lámpát”😨

Manapság Ukrajnában egyre többektől hallani ezt a kényszeredett mosollyal hangoztatott – a tömeges kivándorlásra utaló – jelmondatot, hatványozottan igaz ez a kárpátaljai magyarságra. Bár biztosat nem lehet mondani, megállíthatatlan folyamatnak tűnik, hogy egyre többen csomagolnak.

Az alacsony kereset, az egzisztenciális kilátástalanság, a kelet-ukrajnai háború, az állami hivatalokat és az élet minden területét átható korrupció, a közlekedési infrastruktúra elmaradottsága, a rendkívül rossznak tartott egészségügyi ellátás, a társadalmi igazságtalanságok a fő indokai annak, hogy a munkaképes korú lakosság gyakorlatilag fejvesztve menekül az országból. A kárpátaljai magyarokra a felsoroltakon túl újabban ösztönzően hat az egyre erősödő magyarellenesség, és az anyanyelvi oktatás ellehetetlenítésére irányuló törekvések.

Egy boldogabb és talán teljesebb élet reménye, „a mindegy, csak innen el” vezérelve hajtja a kitelepülőket. Ugyanis Ukrajna brutálisan boldogtalan, ez derült ki egy friss az egyes országok általános boldogságát vizsgáló friss kutatásból. Az ENSZ által támogatott projektben több mutatót gyúrnak egybe, így a GDP/fő értéket, a várható élethosszt, a korrupciót és a társadalom szabadságfokát, de a vizsgálat kiterjedt a szociális támogatásokra és az egészségre is.

Ukrajna a 158-as listán a nem túl előkelő 132.

helyen van a gazdasági válság sújtotta Ghána és Uganda között, ahol az alapvető emberi jogokat sem tartják tiszteletben. Ami Ukrajna szomszédait illeti, mind sokkal előrébb végzett a listán: Szlovákia, Lengyelország és Oroszország a Top 50-be került, Moldova az 56-ik megelőzve Romániát, Fehéroroszország a 67., Magyarország a 75-ik a rangsorban. Így érthető miért ragadnak bőröndöt az ukránok és indulnak el egy jóval boldogabb ország irányába.

Fájdalmas a felismerés, hogy az európai életszínvonal továbbra is álom marad az ukránok milliói számára. Ha valaki úgy akar élni, mint az unós tagországok állampolgára, akkor nincs más választás el kell hagynia az országot. Mert bár a 2014-ben a puccsal hatalomra jutott és jelenleg is regnáló ukrán politikai elit Európai Uniós csatlakozással és nyugat-európai életszínvonallal kecsegtetett, ám ez a kivételes életmód még elérhetetlenebbnek tűnik, mint 3-4 évvel ezelőtt volt.

Mikor már úgy tűnik, hogy ennél, ami most van nem jöhet rosszabb ekkor újabb, elviselhetetlen terheket rónak az emberek nyakába.

Ezeregy okot lehet felsorolni, miért húznak nyúlcipőt az emberek. Ez nem a problémák elől megfutamodás, gyávaság, hanem esély egy jobb életre. Sokszor elhangzik az az intelem, hogy külföldön sincs kolbászból a kerítés,

de legalább nem rozsdás és nem nyikorog.

Azok, akik megtalálták kint a szerencséjüket, barátjuknak, rokonuknak is állást szereznek. Kárpátalján vannak olyan magyar falvak, ahol a 20 és 50 év közötti férfi lakosság 80-90 százaléka külföldön keresi a betevőt. Nem ritka, hogy a gyereket a nagyszülőkre hátra hagyva a feleség is követi férjét Magyarországra, Csehországba vagy még távolabb. Ott tartunk most Kárpátalján, hogy szinte minden szakterületet elért a munkaerőhiány. Ezt támasztja alá, hogy a Kárpátalján működő külföldi tulajdonú gyárak már 7-8 esetenként 9 ezer hrivnyás bért is hajlandóak fizetni. Annyira nincs kinek dolgoznia, hogy a szomszédos megyékben toboroznak.

A kijevi vezetés gyakorlatilag semmit nem tesz annak érdekében, hogy megállítsa ezt az egyre nagyobb méreteket öltő kivándorlási hullámot, gyakorlatilag elengedte az emberek kezét. A magyar kormány anyagi támogatásokkal, segélyekkel gazdaságélénkítő, munkahelyteremtő programmal próbálja ösztönözni a kárpátaljai magyarokat, hogy itthon tudjanak boldogulni, vállalkozni. De ez egy sziszifuszi küzdelem, hisz ha nincs vásárlóerő, aki miatt termelni kelljen, akkor ezek a vállalkozások gyakorlatilag rövid időn belül csődbe mennek. Most úgy fest, elkerülhetetlen az a bizonyos lámpaoltás.

Bálint Sándor

Mi vár ránk, kárpátaljai magyarokra?🇭🇺❓

Minél erősebben fenyegetőzik Magyarország, annál makacsabbul, vagy inkább gonoszabbul viselkedik Ukrajna. Sajnos, valami hasonló kezd kialakulni Magyarországgal és az itt élő magyarokkal szemben, mint ami Oroszország és az oroszok vonatkozásában figyelhető meg. Az embernek már-már az az érzése támadhat, mintha mi tehetnénk minden rosszért, ami errefelé történik.