Politikus a háztetőn
Láttam én már karón varjút, de élő adásban politikust egy háztetőn azzal fenyegetőzni, hogy leugrik, eddig még soha, jelentem Miheil Szaakasvilinek köszönhetően ez is pipa. Mondjuk sokkal jobban érdekel, hogyan reagált volna az utcán összegyűlt emberek, ha mondjuk ugyan ezt teszi egy kormánypárti politikust, minisztert, vagy az államfőt. Borítékolható, hogy biztatást kaptak volna lentről.
Aki esetleg lemaradt volna, kedd reggel az ukrán sajtóban Mihónak becézett hontalan grúz ex-elnök lakásának tetejére menekült az őt letartóztatni akaró hatóságok elől. Nem szeretném terhelni az olvasót a miértekkel, leegyszerűsítve a hatalom megszerzéséért, másik oldalról pedig annak megtartásáért folyik az egyre durvuló harc. Szaakasvili 2015-ben kapott ukrán állampolgárságot és lett ezzel egy időben Odessza kormányzója, ám előbb szembe ment a kormánnyal, majd Prosenkot kezdte kritizálni, lemondott és saját politikai pártot alapított. Ennek az lett a következménye, hogy 2017. július végén Porosenko visszavonta Szaakasvili ukrán állampolgárságát, miközben a politikus Amerikában tartózkodott. Szeptember elején tért vissza, méghozzá úgy, hogy híveivel körülvéve begyalogolt Ukrajnába Lengyelországból. Az eddigiekhez képest, a keddi akció, mely egyfajta erődemonstrálás, üzenet volt a hatalommal szembeszállóknak arra, hogy nem érdemes próbálkozni, elsöpörnek mindenkit aki nem hódol be. Ám vagy nem mérték fel kellően a helyzetet, vagy elkapkodták az akciót, minden esetre a terv pont ellenkezőleg sült el, megdörzsölték a lámpást és gyakorlatilag kiengedték a szellemet a palackból.
Kijev utcáin kedden lejátszódó jelenetekről jókora iróniával lehet csak beszélni. Valószínű egy demokráciában ilyenek nem történtek volna meg. Hisz ha valakit meggyanúsítanak, akkor ott a lehetőség, hogy a bíróságon tisztára mossa a nevét. Ugyanakkor az ukrán bíróságokról köztudott, hogy annyira korruptak, hogy többnyire nem az igazság szokott győzni. Ez a 22-es csapdája.
De mi van akkor, ha holnap, vagy holnapután egy tolvajt, rablót vagy gyilkost próbálnak majd letartóztatni, és Szaakasvili példáján felbuzdulva társai ezt nem hagyják, azzal az indokkal, hogy az ellene felhozott vádak alaptalanok. Utána meg kitör az anarchia.
Felmerül a kérdés mit szeretne, és mit tud kihozni a kialakult helyzettel Szaakasvili. Ez nagyon sok mindentől függ, először is lesznek e támogatói a most a parlamentben ülő ellenzéki pártok közül. Mennyire biztonságos egy olyan ember mellé állni, akit súlyos vádakkal illettek, és gyakorlatilag a törvénytelenül tartózkodik szabadlábon. Másodszor, hogy a nyugati és a tengerentúli szövetségesek a keddi történések láttán is kitartanak mellette. Harmadszor, hogy az országot uraló oligarcháknak mi az érdeke, a jelenlegi vezetés megtartása, vagy egy nehezen irányítható Paprikajancsi hatalomra juttatása. Mert hiába van az országban több tízezer elvhű követője Mihónak, éhes és fagyoskodó tüntetőkkel nem lehet puccsot nyerni, ezt bizonyította az első és a második Majdan téri forradalom is. Bár a körülmények mások, de nem a mostani az első, hogy Szaakasvili néhány ezernyi híve a belvárosban tiltakozást tart. Eddig nagy valószínűséggel a harmadik tényező hiánya miatt ezek mind a hamvába holtak.
Nem mehetünk el szó nélkül Mihó megosztó személyisége mellett. Vajon ennyire lehet komolyan venni egy olyan politikust, aki tetőre mászkál, vagy a nyakkendőjét rágcsálja idegességében. Utóbbi 2008 augusztusában kirobbant, grúz vereséggel végződött grúz-orosz villámháború idején történt. Szaakasvili tévékamerák előtt idegesen rágcsálni kezdte a nyakkendőjét, nem tudván, hogy a készülékek már be vannak kapcsolva. A képsorok azután bejárták a világot, Oroszországba, azóta Szaakasvilit ingatag elméjű emberkének tartják. Valószínű a keddi tetőn mászkálós képsorok is bejárták a világot, az hogy mit gondolnak a volt grúz elnökről azt már tudjuk, de vajon mit gondolnak Ukrajnáról, ahol egy ilyen megtörténik? Valószínű ugyanazt!
Bálint Sándor
