Már itt volt az ideje, hogy valaki derekasan visszaszóljon Kijevnek, lereagálja az utóbbi hónapokban a kárpátaljai magyarokat ért támadásokat, és az egyre mélyülő magyarellenességet. Fura, hogy ezt egy ukrán nemzetiségű hivatalnok teszi, aki nem mellesleg az államfő „helytartója” régiónkban.
Hennagyij Moszkal Kárpátalja kormányzójának hétfői nyilatkozatára gondolok, amelyben azt üzente Heorhij Tukának, hogy pofán vágja, ha még egyszer felemlegeti Kárpátalját. A megyei közigazgatás elnöke a tőle megszokott stílusban reagált az ideiglenesen megszállt területek és a belső áttelepültek kérdéseivel foglalkozó helyettes miniszter azon kijelentésére, miszerint az enyhe szeparatizmus jeleit véli felfedezni Kárpátalján.
Utalva az önkormányzatokra kifüggesztett magyar zászlókra és a hivatalos rendezvényeken elhangzó magyar szóra.
Moszkalt gyalulatlan stílusa, megosztó személyisége kiemeli a hétköznapi ukrán politikusok közül. A politikai körökben és a közéletben egyaránt megmondó embernek számító, egykori rendőrtábornok, populista kijelentései és egyszerűsége miatt jelentős népszerűségnek örvend vidékünkön. A magyarok körében is egyre szimpatikusabb kezd lenni, főleg mert már több alkalommal is a nemzeti kissesség védelmére kelt.
Gondolok itt első sorban Larisza Nyicoj gyermekírónő, pedagógus magyarellenes kijelentéseire, amit ugyancsak nem hagyott szó nélkül a kormányzó.
Akár Moszkal kultuszról is beszélhetünk, a legnagyobb videomegosztó portálon számos olyan videót találni, amelyben csokorba gyűjtötték a leghajmeresztőbb kijelentéseit. Emiatt van, hogy nem veszik komolyan a politikust. Ugyanakkor az elvitathatatlan, hogy ez a fajta retorika ebben az ukrán politikai miliőben sokkal hatékonyabb és célravezetőbb. Részben azért is, mert a média ezekre ráharap és így az adott téma nagyobb publicitást kap. A kárpátaljai magyarság esetében is gőzerővel működik a kijevi propaganda. Bizonyított tény, hogy egy nyílt levélnek, vagy egy visszafogott nyilatkozatnak, nincs akkora hatása.
Arról sem szabad megfeledkezni, Moszkal Petro Porosenko ukrán államfő szövetségeseként érkezett Kárpátaljára, a sokkal súlyosabb helyzetben lévő Luhansz megyéből. Ám az utóbbi hónapokban tett kijelentései, nyilatkozatai nem épp az elnökhöz fűződő lojalitásáról tesznek tanúbizonyságot. Ha összeesküvés elméletet akarunk gyártani, Moszkal magyarokkal szemben tanúsított lojalitásával és kiállásával kapcsolatban akkor, lehet némi párhuzamot felfedezni közte és Hofi Géza között. Ugyanis egyes vélemények szerint a humorista valójában Kádár udvari bolondja volt, akinek meg volt engedve, hogy beszóljon – vagyis tudatos gőzleeresztés történt.
Persze van egy olyan hipotézis is miszerint, Budapest kilóra, megvette a megyevezetőt.
A kárpátaljai magyarok érdekit védve Moszkal legalább kilép a barikádok mögül és nyíltsisakos offenzívát folytat Kijevvel szemben, míg a magyarság szervezetek tanácskozásokon és megbeszéléseken piszmognak, nyílt leveleket és nyilatkozatokat fogalmazgatnak, amik igazából nem jutnak el a címzetthez és médiapublicitást sem kapnak. Vagyis az jön le az ukrán közvéleménynek, hogy Kárpátalján nem is ágálnak ellene, beletörődtek a sorsukba. Hasonló tökösségről tett tanúbizonyságot Szijjártó Péter, külgazdasági és külügyminiszter, amikor az oktatásai törvény 7. cikkelye miatt gyakorlatilag hadat üzent Kijevnek. Budapest belátta, hogy a korábbi párbeszéd és ígéretek nem vezettek eredményre, maga Szíjártó fogalmazott úgy, hogy Ukrajna hátba szúrta Magyarországot oktatási törvényének módosításával.
Van aki azt mondja, hogy nem szabad rángatni az oroszlán bajszát, mert, ha sokat pattogunk még jobban a fejünkre koppintanak. Épp ellenkezőleg, az erőtlen fellépés miatt, gondolják azt rólunk, hogy mindent lenyelünk. Egy biztos az eddig lefolytatott nyilatkozatháború és konstruktív párbeszéd nem vezettet eredményre. A Moszkálhoz és Szijjártóhoz hasonló tökösségre lenne szükség a kárpátaljai magyar vezetőktől és politikusoktól.
Bálint Sándor
