Sok évtizedes rettegés és szenvedés nyomorította meg a kommunizmus áldozatainak életét

Százezrek életét vette el vagy nyomorította meg a kommunista diktatúra Magyarországon. Vasárnap rájuk emlékezünk.

A Terror Háza kutatói szerint 1945 és 1989 között több mint 70 ezer embert börtönöztek be politikai okból Magyarországon és a „háborús bűnösöket” nem számítva, az 1956-os megtorlás áldozataival együtt 714 embert végeztek ki. A Szovjetunióban összesen 65 ezer magyar gulág-áldozatot tartanak nyilván, ám ebben az elborzasztó számban még nem szerepelnek a járványokban, a tranzittáborokban és az odavezető út során elhalálozottak. Magyar történészek becslése szerint a szovjet kényszermunkatáborokba elhurcolt mintegy 600 ezer magyar közül minden harmadik, vagyis 200 ezer honfitársunk életét vesztette.

Rajtuk kívül a kommunizmus áldozata ugyanakkor az a sok százezer magyar is, akit bebörtönöztek, vallattak, kínoztak, akit megbélyegeztek, bármiféle hovatartozása miatt üldöztek, testileg és lelkileg megnyomorítottak.

Az Országgyűlés 2000-ben nyilvánította február 25-ét a kommunizmus áldozatainak emléknapjává, miután 1947-ben ezen a napon tartóztatták le jogellenesen, majd hurcolták el a Szovjetunióba a Független Kisgazdapárt akkori főtitkárát, Kovács Bélát. A politikus letartóztatásával elhárult az utolsó akadály is a kommunista diktatúra kiépítésének útjából.

Egykori Gulag-tábor valahol Európában az 1940-es, 50-es években (MTI-fotó: reprodukció/Memorial Egyesület Moszkva)

Egykori Gulag-tábor valahol Európában az 1940-es, 50-es években (MTI-fotó: reprodukció/Memorial Egyesület Moszkva)

Kubikos munka egy egykori Gulag-táborban, valahol Európában az 1940-es, 50-es években (MTI-fotó: reprodukció/Memorial Egyesület Moszkva)

Használaton kívüli Gulag-tábor az 1990-es évek elején (Fotó: Tomas Kizny/MTI)

Használaton kívüli Gulag-tábor az 1990-es évek elején (Fotó: Tomas Kizny/MTI)

Péter Gábor, a politikai rendészeti osztály vezetője a Budapesti Rendőr-főkapitányság Andrássy út 60. szám alatti helyiségében. A hatalom koncentrációja és a diktátort övező személyi kultusz mellett a Rákosi-korszak fontos jellemzője az engedetlenekkel és a potenciális riválisokkal való leszámolás, s egy olyan rendszer működtetése volt, amely lényegében az egész társadalmat rettegésben tartotta. Magyarországon ennek elsődleges eszköze a Belügyminisztériumnak az a különleges testülete volt, amelyet először ÁVO-nak, majd 1948. szeptember 6-ától ÁVH-nak neveztek. Vezetője 1945 és 1952 között Péter Gábor volt (Fotó: MTI)

Rendőrök pihennek vaságyakon egy rendőrségi laktanyában Budapesten. A falon Rajk László belügyminiszter arcképe lóg. A kommunista politikus Rajk 1945 után belügyminiszterként a Rákosi-diktatúra és terror kiépítésének fontos szereplője volt. Rákosi Mátyás és Gerő Ernő a kommunista párton belüli rivalizálástól tartva koncepciós perben elítéltette, és kivégeztette 1949-ben (MTI-fotó/MAFIRT: Kovács Ferenc)

Beszélő a Buda-Déli Központi Internálótáborban 1948-ban. Az internálótáborok, büntetőtáborok rendszerét szovjet mintára alakították ki Magyarországon a második világháború utáni években (MTI-fotó: reprodukció)

Recsk az 1950-es évek elején. A recski munkatábor 1950 októberétől 1953 őszéig működött. Az államvédelmi hatóság közreműködésével végrehajtott vizsgálatok után, három év alatt a bíróságokon – többnyire koholt vádak alapján – 390 ezer esetben született elmarasztaló ítélet. Az elítéltek egy része börtönökbe, másik részük internáló- vagy munkatáborokba került, melyek száma 1953-ra elérte a százat. A leghírhedtebb internálótábor a recski kőbánya volt (MTI-fotó: reprodukció)

Az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) által működtetett kényszermunkatábor szögesdrót kerítése a Heves megyei Recsk község mellett emelkedő Csákány-kő hegy kőbányája közelében az 1950-es évek elején (MTI-fotó: reprodukció)

Nagy Imrére és mártírtársaira emlékeznek az újratemetési gyászszertartás résztvevői, a Hősök terén felállitott ravatalnál Budapesten, 1989. június 16-án (MTI-fotó: T. Asztalos Zoltán)

Nagy Imre családtagjai: lánya, Nagy Erzsébet és veje, Vészi János újságíró áll a volt miniszterelnök Hősök terén felállított ravatalánál (MTI-fotó: Tóth István Csaba)

Több tízezer ember vett részt az 1956-os forradalom után kivégzett Nagy Imre volt miniszterelnök és négy mártírtársa: Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál és Szilágyi József újratemetésén. A Hősök terén felállított ravatalnál az ország népe vett végső búcsút kivégzésük 31. évfordulóján a mártíroktól. Az elhunytakat a megemlékezés után a Rákoskeresztúri Új Köztemető 301-es parcellájában helyezték örök nyugalomra (MTI-fotó: Balaton József)