Választás után, választások előtt
Túlvagyunk egy igencsak feszült hangulatú magyarországi országgyűlési választáson, de hamarosan újabbak következnek, mégpedig ukrajnai fronton.
2019-ben előbb elnökválasztást, majd még ugyanabban az évben, csak ősszel, parlamenti választásokra kerül sor Ukrajnában. Bár egy ideig a levegőben lógott az esetleges előrehozott választásoknak a lehetősége is, de ez mára kevésbé valószínű forgatókönyv.
Ellenben az ukrán politikai élet minden rezdülése jól érzékelhetően már kezd a jövő évi választások körül forogni. Petro Porosenko államfő sietve összehívta a frakciók vezetőit, akikkel a Központi Választási Bizottság (CVK) összetételéről egyeztetett, nyilván olyan személyi javaslatokat téve, ami neki és pártjának kedvezhet.
A politikai csoportosulások között a háttérben már elkezdődtek az alkudozások. A jelenlegi elit attól fél, hogy a 2014-ben háttérbe szorított erők most megpróbálnak revánsot venni. Félnivalójuk pedig akad, vesztenivalójuk még több. Most még azon korai gondolkodni és találgatni, ki kivel állhat össze. Ennél sokkal lényegesebb a magyar álláspont kérdése.
Nyilván a kárpátaljai magyarságot is keresni fogják, minden szavazat számít, az ígérvényeiből meg úgysem valósítanak meg semmit.
A 2014-es elnökválasztás tanulságait remélhetőleg a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) berkein belül is levonták, s még egyszer nem követnek el akkora hibát. Miközben a Petro Porosenkóval megkötött paktum alapján egy sor kedvezmény járt volna a helyi magyar közösségnek – önálló oktatási kerület, szabad anyanyelvhasználat, tömbmagyar közigazgatási kerület, garantált törvényhozási mandátum –, tudjuk, látjuk, mi lett belőle. Pont az ellenkezője.
A KMKSZ-en túl valamennyi Kárpátalján élő és felelősen gondolkodó magyar nemzetiségű választópolgár felelőssége, hogy ne csaljanak bennünket lépre. És ebben Budapest felelőssége is óriási.
Megtanulhatták a magyar fővárosban is, semmit nem szabad elhinni az ukrán politikumnak, a paktum, az írásos szerződés sem elég, kizárólag a tettek, a gyakorlati lépések számítanak, mert minden mást idővel kukába hajítanak…
Beszélhetnénk az egységes kárpátaljai magyar álláspont fontosságáról is az előttünk álló ukrajnai választások kapcsán, de szerencsére most nem mutatkoznak a széthúzás jelei. Bár tudjuk, vannak most is néhányan, akik szerint jobb volna a külön utas politizálás. Egyes egyéneknek lehet, de a közösség szempontjából aligha.
A jövő évi ukrajnai parlamenti választás legnagyobb tétje az lesz, marad-e magyar képviselő a Legfelsőbb Tanácsban. Ma még erre nehéz választ adni. Úgy látom, mindenáron nem kellene ragaszkodni ahhoz. Mert ugyan mi haszna van a kárpátaljai közösségnek, hogy van ugyan magyar jelenlét a kijevi törvényhozásban, de mit érünk azzal? Még a kisebbségeket, konkrétan a kárpátaljai magyarságot érintő sorsdöntő kérdésekben sem kérik ki a véleményét. S ha mégis elmondhatja, magasról tesznek rá a kijevi kormányzati kabinetekben…
Talán fontosabb volna a kárpátaljai regionális magyar politikai jelenlét megerősítése és fejlesztése. Helyhatósági választások 2020-ban lesznek, de az arra való felkészülést nem lehet elég korán elkezdeni.
