Hogy jövőnk is legyen

Református egységnappal és a Generális Konvent ülésével emlékeztek a magyar reformátusok a Királyhágómelléki Egyházkerület 100. születésnapjára Nagyváradon szeptember 17-én és 18-án. A királyhágómelléki gyülekezetek a trianoni döntés előtt a Tiszántúli Egyházkerülethez tartoztak. 1921-ben Sulyok István lelkipásztor szervezte egybe a határon túlra szakadt gyülekezeteket. A centenáriumi istentiszteletre számos erdélyi, felvidéki, kárpátaljai, délvidéki és magyarországi vendég érkezett – olvashatjuk a reformatus.hu-n.

Születésnap ez, de nem az ünnepi mámor napja, hanem komoly megállás az Isten színe előtt, a gyülekezet közösségében – mondta köszöntőjében Csűry István, a százéves Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke. – Tele volt ez a 100 év azzal, hogy áldás helyett átkot kellett hordoznunk – jelentette ki az egyházvezető. – A református ember bárhol éljen a világban, élni akar, és hittel vallja, hogy ez Isten akarata. Szembe kell néznünk azzal, hogy Isten jogosan cselekedett, amikor megrendítette a népet, de ezt próbatételnek adta – fogalmazott. – A felolvasott Ige azt is mondja, Isten jeleket ad, és ezek a jó irányba való elfordulást jelentik, a Királyhágómelléki Egyházkerület pedig emlékjellel készült az alkalomra: új szószéket állított. Életünknek vannak fájdalmas dátumai, 1526, 1849, 1956 – mégis él magyar ezen a földön, mert Isten így döntött. Isten Igéje, Jézus Krisztus mentett meg minket, hogy legyen jelenünk, de most arra is kell figyelnünk, hogy jövőnk is legyen – figyelmeztetett a püspök. Az egyházkerületből háromszáz gyülekezet jött el az új zászlók átvételére – mondta arra utalva, hogy háromszáz királyhágómelléki gyülekezet zászlója készült el az ünnepi alkalomra. – Amikor összegyűlünk és zászlóinkkal felvonulunk, azt fejezzük ki, hogy közel vagyunk Istenhez, ugyanakkor egymáshoz is – jelentette ki Csűry István.

Steinbach József dunántúli püspök apostoli köszöntése után az egybegyűltek közösen tettek hitvallást Vass Zoltán, a Kanadai Magyar Református Egyházak Szövetségének elnöke vezetésével. Halász Béla délvidéki püspök Máté evangéliuma 6. fejezetéből olvasott fel, majd Kató Béla erdélyi püspök vezetésével Kálvin János bűnvalló imáját mondták el az egybegyűltek.

Az ünnepi istentiszteleten Fekete Károly tiszántúli püspök hirdetett Igét a 123. zsoltár, valamint Máté evangéliuma 6. ré­szének 33. verse alapján. Igehirdetésében az önérzetre ébredés zarándokútjának három lépcsőfokáról beszélt. Az el­sőt az Istenre tekintő, imádságos testtartás uralja, amely hit­vallás és elhatárolódás, hiszen kizár minden más segély­forrást: nem önmagára vagy pótmegoldásként földi tekintélyekre tekint, hanem sokkal magasabbra néz. – Aki Istenre emeli a tekintetét, az példát ad a szemüket lesütőknek, a magukba roskadtaknak. Isten a helyén van, és várja, hogy összekapcsolódjon a tekintete a mienkkel. A következő lépcsőfokon az imádságos testtartásból mindennapos magatartás lesz. A zsoltáros bizalommal rendeli alá a saját sorsát élete urának – fogalmazott a püspök, aki szerint „csak a nagyra nőtt ember lehet olyan öntelt, hogy nem bízza rá magát az Isten kezére, és kapkod helyette földi »nagy« emberek kezei után, vagy csak a saját kezében bízik, pedig már sokszor tapasztalta, milyen gyöngék tudnak lenni az emberi kezek”. A harmadik állomás, hogy az Istenre tekintő magatartás bátor megszólalásra késztet, és a mindennapos magatartás belső tartássá válik. – A zsoltáros lelke eltelt azzal, hogy bántják azt, ami számára szent, de nem ugrik senki torkának, nem átkozódik, hanem imádkozik. Nincs a hangjában bosszúvágy, csak ezredéveken átzengő segélykiáltás, amelyre a mi Atyánk megadta a választ, mert a szabadító Krisztus elküldésével hallgatta meg a könyörületes imádságot. Az imádságos testtartást és a szürke hétköznapok magatartásformáját el lehet játszani, de a harmadik, a belső tartás nem hamisítható – mondta Fekete Károly.

A Miatyánk imádságot Szenn Péter horvátországi püspök vezetésével mondták el az egybegyűltek, majd Zán Fábián Sándor kárpátaljai püspök mondott áldást, az úrvacsora szertartását pedig Géresi Róbert felvidéki püspök vezette.