A csütörtöki orosz–ukrán találkozó más szintet jelent, mind az eddigiek

Több milliónyi ukrán elűzésével, a civil infrastruktúra pusztításával Oroszország megtisztította a terepet az ukrán erőkkel való leszámoláshoz, de mielőtt Kijevben, Harkivban vagy Mariupolban megkezdődnének vagy felerősödnének a házról-házra folyó városharcok, csütörtökön a tervek szerint a háború kezdete óta nem látott magas szintű tárgyalások lesznek a felek között.

A delegációkat Szergej Lavrov orosz és Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter vezeti, és a helyszín sem egy fronttól félreeső belarusz vadászház, hanem a törökországi Antalya városának diplomáciai konferenciája,

házigazdájuk pedig az Ukrajnával és Oroszországgal egyaránt jó viszonyt – bár mindkettőjükkel másként jó viszonyt – ápoló Recep Tayyip Erdoğan lesz. A török elnöknek komoly tapasztalata van abban, hogyan kell elugrani egy orosz háború fenyegetése elől, ráadásul a háború mielőbbi lezárása számára különlegesen fontos.

Természetesen a háború lezárása mindenki számára egyre nagyobb téttel bír; hiszen az elfoglalt nukleáris létesítmények felelőtlen kezelése, a NATO-tagállamok támogató akciói (azért Moszkvából teljesen másként néz ki, ha valaki páncélelhárító rakétákat vagy ha Mig-29-es vadászbombázókat küldene Ukrajnába) mind-mind egy még súlyosabb konfliktus árnyékát vetítik Kelet-Európa fölé. Csakhogy jelenleg a konfliktus nincs olyan szakaszában, melyben bármelyik fél is érdekelt lenne a tárgyalásos megoldásban.

Vlagyimir Putyin orosz elnöknek egyáltalán nem áll érdekében, hogy olyan értékes ütőkártyák nélkül üljön asztalhoz, mint például Kijev teljes blokádja, Ukrajna energiahálózatának lekapcsolása, netán valamelyik nagyváros elfoglalása. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök pedig még nem fog belemenni egyetlen, az ország szuverenitását megcsonkító orosz követelésbe sem, hiszen pont ezen követelések elleni harcért adta vérét (valószínűleg) több ezer ukrán, ráadásul az ukrán fegyveres erők sem szenvedtek döntő vereségeket.