Kiállították Bene, Huszt és Palágykomoróc református templomait

A Tiszántúli Református Egyházkerület Közgyűjteményei Debreceni Református Kollégium Múzeumának Református Örökségünk kincsei – Kárpátalja című kiállítását nemrég nyitották meg a nagyközönség előtt. A tárlaton a három egyházmegye egy-egy gyülekezetének, Bene, Huszt és Palágykomoróc református templomai láthatók negyedszázaddal ezelőtti és mai renovált állapotukban, a rájuk vonatkozó, Sárospatakon és Debrecenben őrzött egyházi iratanyagok és kiadványok kíséretben, olvasható a Kárpátaljai Református Egyházkerület honlapján a KISZo.net híre szerint.

„Ennek az alkalomnak az ötletét az adta, hogy száz éve jött az elhatározás: Trianon után nincs más út, meg kell szerveződnie a Kárpátaljai Református Egyháznak. Mivel ez a jubileum egy kényszerközösséget hozott létre, nekünk a Tiszántúli Református Egyházkerület tagjainak kell arra emlékeznünk, hogy a három egyházmegye, ami 1923-ban született, annak idején a Tiszántúli Egyházkerülethez tartozott” – hangsúlyozta Csorba Dávid, a múzeum igazgatója.

Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke úgy fogalmazott, a kiállításon látható templomok fotói a magyar élettér védőbástyái.

„Ezek a templomok itt a fotókon üresek, de én úgy ismerem őket, hogy ott vannak a hívek és ideképzelem a beneieket, a palágykomoróciakat, a husztiakat. Köszönöm, hogy a debreceniek itt megismerhetik a kárpátaljai magyarok védőbástyáit és reménykedek abban, hogy ezek a templomok megmaradnak, és az élet megy tovább, annak ellenére, hogy a háború jelenleg beárnyékolja azt és kevés nap süt ránk. A múltért hálásak vagyunk, a mi osztályrészünk most az, hogy az egyház és a nemzet iránt hűséggel egyben maradjunk” – fogalmazott.

Szabadi István, a TTRE Közgyűjteményeinek igazgatóhelyettese egy rövid áttekintést nyújtott a három kárpátaljai egyházmegye létrejöttéről: a legkisebb egyházmegyéről, Ungról; a palágykomoróciak középkori templomáról és az egykor különleges jogállással bíró Huszt városáról, valamint a kiállításon látható különleges pecsétlenyomatok tusrajzairól és a vizitációs jegyzőkönyvek másolatairól is mesélt a közönségnek.

Szalay Emőke a kutatás hátterét ismertette. Mint mondta, az egész munka, aminek eredménye a kiállítás, 1995-ben indult el.

A Magyarországi Református Egyház Zsinatában merült fel, hogy úgy tudnának a leginkább segíteni a kárpátaljai testvéreken, hogy felmérhetnék, hogyan élte át Kárpátalja az elmúlt hetven évet és az országváltásokat. Így alakult meg az a kutatócsoport, amelynek ő maga is tagja volt.

„Sanyarú sorsuk volt a kárpátaljaiaknak, ennek dacára azonban a templomaik mindig rendbe voltak téve, szívüket-lelküket beletették, ilyen körülmények között végeztük a munkát” – hangsúlyozta.

Kész Barnabás, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára a kiállított könyveket mutatta be a résztvevőknek. Mint mondta, igyekeztek összeválogatni egy tárlónyi kis gyűjteményt a 19. század végi, 20. század eleji kiadványokból, melyek között megyemonográfiák, turisztikai, gasztronómiai, akadémiai kiadványok is fellelhetőek.

„Nem a kárt mentjük, hanem előkészítjük a terepet arra, hogy ha vége lesz a háborúnak, akkor hazatérve a kárpátaljai magyarok élvezhessék ezeket a kincseket” – hangsúlyozta.

A kiállítás március 9. és július 9. között a DRK Múzeumának konferenciatermében tekinthető meg.