Saját fejlesztésű csúcsfegyvereket is bevet a kurszki offenzívában Ukrajna

Az ukránok a kurszki offenzíva során nagy mértékben hagyatkoznak a nyugati fegyverekre: német, brit és amerikai páncélosokkal rohamozzák az orosz állásokat, de nem feledkeztek meg a saját gyártmányú járművekről sem: a korosodó T-64-es harckocsik mellett a kifejezetten modernnek számító BTR-4-esek is megjelentek orosz földön.

A BTR-4 Bukephalosz alapkoncepciójában megegyezik a korábbi szovjet BTR-szériákkal. A páncélos megtartotta a nagy előd 8 kerekű kialakítását (amit egyébként a modernebb nyugati pszh-k is átvettek a hidegháború alatt), legfontosabb feladata pedig továbbra is a katonák harctéren történő szállítása.

Az első BTR-4-esek 2009-ben kerültek rendszeresítésre az ukrán fegyveres erőknél, de az első kész példányokat csak 2014-ben adták át az ukrán területvédelmi erőknek.

Bár alapvető felépítésében a Bukephalosz is követi a szovjet-orosz BTR-eket, azoknál jóval modulárisabb: viszonylag kis erőfeszítéssel cserélhető a fegyverzete, átalakítható többek között orvosi és műszaki-mentőjárművé is, de felszerelhető rá a brutális tűzerőt képviselő Grom fegyverrendszer illetve egy 120 mm-es páncéltörő ágyú is.

A BTR-4-es emellett kategóriáját tekintve rettentő gyors is:

műúton 110 km/h-val, vízen 10 km/h-val tud közlekedni, ezzel még az egyébként szintén nagyon mozgékony orosz BTR-90-est is maga mögé utasítja.

Fegyverzet terén az ukrán páncélos is követi azt a napjainkban egyre elterjedtebb koncepciót, hogy a pszh-kat is gyalogsági harcjárművekhez hasonló komoly fegyverzettel látják el. A BTR-4-es „alapcsomagja” esetén ez egy 30 mm-es 2A72-es gépágyúból, egy azzal párhuzamosan beszerelt 7,62-es géppuskából, és vagy négy páncéltörő rakétából (ami lehet a korosabb orosz Konkursz, vagy a modernebb Baryer) vagy két páncéltörő rakétából és egy 30 mm-es automata gránátvetőből áll. Ezzel a fegyverzettel az amúgy „harctéri taxinak” tervezett páncélos szükség esetén a gyalogságtól a megerősített állásokon át a harckocsikig számos célpont megsemmisítésére alkalmassá vált.

A harctéri beszámolók alapján a BTR-4 az orosz variánsokhoz képest jobb túlélési esélyekkel is szállhat be a harcokba: Szlavjanszk 2014-es ostromáról maradt fent olyan beszámoló, mely szerint a kiegészítő rácspáncélzattal ellátott járművek több közvetlen RPG találatot is túléltek, de a fegyvert rendszeresítő Irak is elismerően nyilatkozott a járművekről, melyek többször kellemetlen meglepetést okoztak az Iszlám Állam fegyvereseinek.

Az alapjárműből Kijev készített egy NATO-kompatibilis verziót is, ez lett a BTR-4 MV1, amire már NATO-sztenderd kiegészítő páncélzatot, illetve elméletileg aktív védelmet is fel lehet szerelni, bár ilyen technológiával Ukrajna pillanatnyilag nem rendelkezik. A modernebb variánsok emellett valamivel nagyobb deszanttérrel rendelkeznek, így ellátmány szállítására is alkalmasok.

A BTR-4-es három fős legénységgel (sofőr, parancsnok, lövész) dolgozik, páncélzattól függően hét vagy nyolc katonát tud harcba szállítani.

Ukrajnán és Irakon kívül Nigéria is vett 50 darabot a járműből, illetve Észak-Macedónia, Mianmar, Thaiföld és Indonézia is érdeklődtek iránta, bár az utóbb ország végül visszamodta a rendelést.