Brutális dilemma Kurszknál – Ukrán Sztálingrád egy fél Budapestért?

A Kurszki régió elleni ukrán támadás és annak következményei körül forognak a viták, amelyekben a nyugati sajtó szerepe is kiemelkedő. Azok a nyugati újságírók, akik a támadás kezdetén Oroszország megalázásáról énekeltek, ma vagy zavartan hallgatnak, vagy száznyolcvan fokos fordulatot téve Kijevet okolják a katasztrófával fenyegető akció miatt. Egy dolog azonban már most biztos: a háború végén, bármilyen is legyen a kimenetele, az ukrán tetteket valószínűleg olyan módon fogják bemutatni, ahogyan Joseph Goebbels a náci propagandában Sztálingrád eseményeit magyarázta – a valóságtól függetlenül, írja a magyarhirlap.hu.

A kérdés, hogy mibe került eddig az ukránoknak a kurszki kaland, nagyon is aktuális. Az oroszok szerint az ukrán veszteségek meghaladják a negyvenezer katonát, míg Kijev hallgat az egészről. Az ukrán hivatalos adatok szerint a veszteségek „csak” harminc-párezer katonát tesznek ki, bár ezt a számot a nyugati média is kétkedve fogadta. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a tényleges veszteségek jóval magasabbak lehetnek, és ezen felül rengeteg nyugati fegyver és páncélos technika is odaveszett, amely máshol hiányzik.

Az ukrán erők a támadás során durván ezeregyszáz négyzetkilométert szereztek meg egy 17,1 millió négyzetkilométeres országból. Bár ez a területfoglalás kétségtelenül jelentős volt, mára ennek több mint fele odalett, és a maradék is folyamatosan csökken. Mindezért az ukránok iszonyú véres árat fizettek.

Sokaknak nehéz lenyelni ezt a békát, de a valóság az, hogy Kijev ugyanúgy kezeli saját lakosságát, mint ahogyan Oroszországot vádolják lélektelenséggel. Ezt nemcsak a brutális kényszersorozások, hanem az egyre több, a frontviszonyokról szóló riport is bizonyítja, amelyek a saját parancsnokság hibáit is leleplezik. A kiirthatatlan korrupció pedig tovább ront a helyzeten, hiszen sokan megússzák a bevonulást vagy külföldre menekülnek, hogy elkerüljék a biztos halált vagy csonkulást.

A helyzetet magasabb szempontok alapján vizsgálva könnyen rájöhetünk, hogy Kijev számára presztízskérdés a megszerzett területek megtartása, de a rideg hadászat szempontjából eleve nem kellett volna belefogniuk ebbe a kalandba. A kérdés az, hogy megéri-e újabb fiatal, munkaképes emberek százait-ezreit és a drága, más frontszakaszokon hiányzó haditechnikát beáldozni egy teljesen bizonytalan kimenetelű béke érdekében? Közben Oroszország erői olyan pontokon nyomulnak előre, amelyeket korábban csak súlyos harcok árán tudtak volna elfoglalni.

Paradox módon mostanában azok a nyugati újságírók kapnak igazat, akik korábban szemrehányásokkal illették Zelenszkijt és kormányát azért, hogy a tragikus veszteségek ellenére is ragaszkodnak ehhez a háborúhoz. A történeti hűség kedvéért hozzátehetjük, hogy korunk háborús szónokai pezsgőt bontottak az ukrán támadás hírére, és némelyek Moszkva gyors elfoglalását is megjósolták.

A Sztálingrádhoz hasonló helyzet sajnos nem annyira elrugaszkodott a valóságtól. Adolf Hitler is hasonló presztízsszempontok alapján ragaszkodott a város elfoglalásához, miközben a német erők annyira elgyöngültek, hogy a szovjetek az Uránusz hadművelet során gyorsan visszaverték őket. A súlyos kudarcot Goebbels magyarázta úgy, hogy a város fölött lengedező horogkeresztes zászlók örök dicsőségéről beszélt, miközben a valóságban a német katonák éhen haltak és megfagytak. A valóság azonban nem zavarta a náci propagandagépezetet.

Forrás: magyarhirlap.hu