Visszakaphatja-e Moldova a Dnyeszter Menti Köztársaságot?
Amikor európai tisztviselőkkel és diplomatákkal beszélünk a 2025-ös előrejelzésekről, folyamatosan felbukkan egy igencsak meglepő jóslat, mégpedig a szakadár Dnyeszter Menti Köztársaság reintegrációja Moldovával. Az Európai Unió optimizmusa főként három tényezőből fakad: az EU-bővítés, az ukrajnai háború és Oroszország lankadó érdeklődése – írja a Szabad Európa.
A moldovai tisztviselők azonban továbbra is óvatosak, miután a Dnyeszter bal partján fekvő szakadár enklávé földjén mintegy 1500 orosz állampolgárságú katona tartózkodik. A terület Moszkva támogatásával maga irányítja a saját ügyeit a Szovjetunió összeomlása, a kilencvenes évek eleje óta.
Igazából a Dnyeszter túlsó oldalán a moldovai tisztviselők jobban aggódnak azért, hogy az enklávét sújtó energiaválság miatt idén Kreml-barát kormány alakulhat Kisinyovban, ami lehetővé teszi Oroszország számára, hogy megszilárdítsa katonai jelenlétét Moldovában. Az Ukrajnával kötött szerződés lejártát követően, január 1. óta az orosz földgázszállítás felfüggesztése miatt Moldovának és a Dnyeszter Menti Köztársaságnak gáz, fűtés és meleg víz nélkül kellene megbirkóznia a téllel.
Egyértelmű, hogy Moldova egyre közelebb kerül az EU-hoz. Brüsszelben és Kisinyovban egyaránt nagy reményeket fűznek ahhoz, hogy a 33-ból akár hét szakpolitikai fejezetről – az uniós jog azon területeiről, amelyeket össze kell hangolni, mielőtt egy ország csatlakozhatna az EU-hoz – elindulhatnak a tárgyalások a következő hónapokban.
Múlt héten az EU bővítési biztosa, Marta Kos azt mondta, hogy szerinte 2029-ig akár három tagjelölt ország is készen állhat a tagságra; Moldova szinte biztosan köztük van.
Sok brüsszeli tisztviselő lelkesen várja, hogy legalább egy keleti ország csatlakozzon az unióhoz, már csak azért is, hogy ne hunyjon ki a bővítés lángja. Mivel Georgia politikailag visszacsúszott, Ukrajnában pedig folytatódik a háború, és az EU-nak még mindig fájdalmas reformokra van szüksége egy új tag felvételéhez, Moldova helyzete nagyon jó. Mellette szól az is, hogy egyetlen EU-tagállam sem tiltakozott a csatlakozása ellen, nem úgy, mint például Ukrajna esetében, ahol a szlovákok és a magyarok is hangsúlyozzák az aggályaikat.
Aztán ott van az ukrajnai háború. Bár Oroszország folytatja az előrenyomulást, komoly a nyomás a fegyveres erőin: máshol is szükség lehet Dnyeszteren túli katonáinak egy részére. (Ezt jelzi, hogy a Dnyeszteren túli orosz katonákat általában helyben toborozzák, akik vonakodhatnak attól, hogy Oroszországért harcoljanak.)
Oroszország egyáltalán ragaszkodik-e a Dnyeszteren túli területhez? A 2024. novemberi romániai felfordulás után, amikor állítólag orosz befolyásolási akció vezetett az elnökválasztás első fordulójának érvénytelenítéséhez, a kérdés az: nem lenne-e annak értelme, hogy Moszkva inkább hagyja a Dnyeszter Menti Köztársaságot egyesülni Moldova többi részével? Ha beolvadna, a 350 ezer orosz ajkú és Oroszországhoz húzó ember nagy valószínűséggel a jelenlegi, hajszálvékony Nyugat-barát moldovai konszenzus kárára billentené el a mérleg nyelvét. Azok a brüsszeli tisztviselők és diplomaták, akikkel beszéltem, úgy vélik: Moszkvának egyszerűen olcsóbb és hatékonyabb lenne Moldovát így destabilizálni, mint tovább viselni a szakadár régió finanszírozásának és támogatásának terhét.
