Magyar állampolgársága miatt vegzálták Lengyel Lászlót. A Beregszászi járás volt tanügyi osztályvezetőjét személyesen Hennagyij Moszkal kormányzó leplezte le és távolította el tisztségéből. Ez csütörtökön történt. És még ugyanaznap Szijjártó Péter magyar külügyminiszter kijelentette: Ukrajnának minél gyorsabban és feltétel nélkül meg kell adni a vízummentességet.
Másnap aztán a magyar diplomácia első embere személyesen tárgyalt a Kárpátaljára látogató Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszterrel. A Lengyel Lászlóval történtek aligha kerültek szóba. Pedig ami megtörtét vele, az holnap megtörténhet akármelyikünkkel itt Kárpátalján. Magyarságunk, állampolgárságunk miatt veszíthetjük el a munkánkat, kerülhetünk bajba.
Én úgy gondolom, nem volna szabad egy vállrándítással elintézni ezt az egészet, a magyar diplomáciának igenis erélyesen fel kell lépni a jelenség ellen, hogy ne harapódzhasson el mindez. Hogy ne kelljen félnünk ezentúl. Magyarország kormánya folyamatosan hűségesküt tesz Ukrajna mellett, hangsúlyozza területi integritásának fontosságát, segít, ahol csak tud.
De cserébe legtöbbször nem kér semmit.
Ez azért nincs rendjén, Budapestnek azért illene feltételeket is szabni cserébe, amikor Ukrajna mellett érvel az európai politikában. Két éve már kiemelten támogatja Kárpátalját, beleértve az ukránokat is, ami nagyon dicséretes és helyénvaló, de közben néha úgy tűnik, az itteni állami vezérkar a támogató fejére akar mászni, jó tett helyébe nem mindig nyújtja ugyanazt.
A titkosszolgálat a jelek alapján árgus szemekkel figyeli a határátlépéseinket, a magyar nemzeti jelképeink használatának törvényességét is újra vizsgálni akarja. Úgy gondolom, a magyar kormánynak – a kárpátaljai magyarok érdekében – ebben a helyzetben határozottabb hangnemet kellene megütni az ukrán kollégákkal szemben. Mert ők a hangos szóból jobban értenek, mint a szép gesztusokból.
Nemes István
