Létezik-e Kárpátalján a magyar szeparatizmus veszélye?

Nehezen követhető logikája van annak a cikknek, amit egy kevésbé ismert honlap jelentetett meg a magyar szeparatizmus veszélyéről Kárpátalján. Az Információs Ellenállás nevet viselő portál elviekben az ukrán nemzeti érdekek mellett sorakozik fel, csakhogy cikkei, elemzései orosz nyelven születnek.

Magyar szeparatizmus a Kreml csomagolásában című dolgozatuk arra próbál rávilágítani, hogy Kárpátalján potenciális veszélyt jelent a szeparatizmus gondolata, amit a háttérből Moszkva befolyásol a ruszin és a magyar kártyával. A dolgozat szerzője hosszas és nagyon sok helyen helytelen, nem valós tények és következtetések alapján arra jut, hogy Magyarországon a kormányzó Fidesz párt a térség destabilizációjában érdekelt, amihez eszközként a nemzeti radikális erőket, mindenekelőtt a Jobbikot használja fel.

Az ominózus cikk Ukrajna függetlenné válásának pillanatához kanyarodik vissza, az 1991-es helyi referendumhoz, amikor a Bereg-vidék lakossága elsöprő többséggel szavazta meg az önálló magyar autonómia körzetről szóló elképzelést. A szerző szerint ez egy törvénytelen elképzelés volt, Moszkvában és Budapesten találták ki, s az akkortájt itt alakulgató magyar civil szervezetek közreműködésével akarták megvalósítani. Azt is írja, hogy azokban az időkben kontrollálatlanul kerültek ki a magyar zászlók az ukrán állami intézményekre, a falunév-táblák, a közterek magyar megnevezései, amik azóta is kint maradtak.

Miután 1991-ben nem sikerült Kárpátalja önállóságának kivívása, a magyar szeparatisták 2013-tól ismét aktivizálták magukat, mert úgy gondolták, megismételhető itt is a Krím és a Donbász forgatókönyve. Az Információs Ellenállás portálon megjelent írás szerint ezt a célt szolgálta a jobbikos Kovács Béla EP-képviselő beregszászi irodanyitása is, amit később az ügyészség azért záratott be, mert bizonyítottnak látta, hogy kisebb szeparatista sejteket támogat titokban.

Kovács Bélán kívül Szávay Istvánt is megemlíti a cikk – ma már mindkettejüket kitiltottak Ukrajnából –, mondván, az ő feladata volt egy olyan civil mozgalom megszervezése, kiépítése a megyében, ami később az alapját szolgáltathatta volna az elszakadási folyamat kezdetének. A cikk egészen odáig elmegy, hogy

2014-ben a Jobbik pártküldöttsége azért utazott Moszkvába, hogy ott személyesen egyeztessen Vlagyimir Putyinnal Kárpátalja jövőjéről, sorsáról.

A szerző úgy állítja be a dolgokat, mintha mindezek a lépések a Fidesz tudtával, csendes jóváhagyásával történtek volna, és Budapest most sajnálkozva veszi tudomásul, hogy a Kreml mégsem sorakozott fel Kárpátalja visszavétele mellett.

A cikk sorra veszi, hogy 1991-től milyen fontos magyar jellegű kezdeményezések történtek Kárpátalján. Ide veszi a civil szervezetek megalakulását, a köztéri szobrok, emléktáblák felállítását, különösen a vereckei honfoglalási emlékjel körüli történések kronológiáját. Az ilyen és ehhez hasonló dolgokat mind-mind a szeparatizmus megnyilvánulásának tekinti és igyekszik figyelmeztetni Kijevet, hogy nem veheti félvállról a kárpátaljai magyar és ruszin szeparatizmus veszélyét, amit egyes helyeken szorosan össze is mos. Közös elemként utal arra, hogy ezen projektek finanszírozása a Kremlhez köthető.

A dolgozata végén egy-két kevésbé ismert ukrán politológus véleményét közli arról, hogy mennyire kell tartani a magyar kártya kijátszásától. A megszólaltatott elemzők ugyanakkor úgy látják, inkább csak mesterségesen felfújt ez az egész, a valóságban nem sok életszerűsége van Kárpátalja önállósodásának, s még kevesebb Magyarországhoz történő visszatérésének.

Nemes István