Pedagógus-elvándorlás – hatalmas az űr

Háromszáztizenegy gyerek oktatásáról huszonhat pedagógus gondoskodik jelenleg a Csongori Általános Iskolában. S míg a tanulók száma növekedett, a pedagógusok egyre fogynak.

A Kárpáti Igaz Szó riportja:

– Az elmúlt két év alatt tizenkilenc tanár, valamint a kiszolgáló személyzethez tartozó nyolc fő hagyott itt bennünket – ismerteti a szomorú valóságot Nagy Sándor igazgató. – Olyan űrt hagytak maguk után, amit nagyon nehéz, szinte lehetetlen pótolni. Eddig az volt a tendencia, hogy csongori gyereket csongori tanár tanított, s még tíz-tizenöt tanári diplomával rendelkező élt a településen, akiket szükség esetén fel tudtunk volna venni. Jelenleg a helyiek mellé hét faluból – Izsnyéte, Várkulcsa, Mezőterebes, Gorond, Nagydobrony, Tiszaágtelek, Barkaszó – jönnek az oktatók, s még így is folyamatosan módosítanunk kell az órarendet. A tanárok túlterheltek, van, akinek huszonhét órát kell megtartania hetente. Csupán részben tudtuk pótolni a nekünk búcsút intő kollégákat, s ez a színvonalra is kihatott. Míg korábban járási, megyei szinten tizenöt-húsz kiemelkedő eredménnyel büszkélkedhettünk a tantárgyi vetélkedőkön, tavaly már nem sikerült dobogós helyezést elérnünk. Elsősorban informatika, testnevelés, munka, rajz, ének szakos káderekből szenvedünk hiányt.

A kilencedik osztály elvégzése után elsősorban a megye különböző líceumaiban, a Munkácsi Állami Egyetem Humán-pedagógiai Kollégiumában, a Barkaszói, a Nagydobronyi Középiskolában folytatják tanulmányaikat a gyerekek. Sokan Záhony, Nyíregyháza, Kisvárda, Sárospatak, sőt Budapest oktatási intézményeibe iratkoznak be.

A tanulók közül minden harmadik roma származású. Velük a tábor területén működő egyházi iskolában is foglalkoznak.
– Hollandiai támogatással működik az iskola, melynek irányítását fél éve vállaltam el. Négy tanár három tantárgyat – írást, olvasást és bibliaismeretet oktat a hét öt napján. Heti egy alkalommal énekóra is van. A gyerekek, akiket korosztály szerint három csoportra osztottunk, ebédet is kapnak. Jelenleg harmincan látogatják az iskolát – mondja Baksa Orsolya, az iskola vezetője, aki elismeri, egészen más hozzáállást igényelnek ezek a gyerekek, hisz sokszor az elementáris higiéniai ismeretekkel is a pedagógusok szembesítik a kis lurkókat.
A problémákról beszélgetve természetesen szóba kerül a megyei oktatási főosztály nagy botrányt kavart intézkedése is. Mint ismeretes, a hivatal a magyar tanárok ukrán nyelvtudását „próbálta” tesztelni.

– Mellbevágó, hogy a 21. században ilyen létezhet. Nyelvtörvény, nyelvcsendőrség, az új oktatási törvény, mely szerint csak a magyar nyelvet tanítsuk magyarul, a többi tantárgyat ukránul… A kérdőív ugye arról szólt, hogy tud-e a tanár írni, olvasni, beszélni, oktatni ukránul. Erre nincs jó válasz. Mert ha azt mondjuk, tud, akkor esetleg szeptembertől már arra kötelezhetik őket, hogy az államnyelven vezessék az órákat. Arra senki nem gondolt, vajon a magyar ajkú gyerekek hogyan tudnák elsajátítani a tananyagot egy olyan nyelven, amit nem beszélnek, és hiányzik a nyelvi közeg is. Mindenki tisztában van vele, az alapokat csakis anyanyelvén szerezheti meg az ember. Az is fura volt, hogy az igazgatókat és a helyetteseiket kérték fel a tanárok minősítésére. Először is, mi nem vagyunk nyelvvizsga központ, másodszor, mindenki Ukrajnában szerzett diplomát, melyben fel van tüntetve, milyen képesítéssel és minősítéssel rendelkezik, tehát törvényesen dolgozhat. Eleve ellentmond a kollegialitás elvének, hogy én, mint igazgató minősítsem a tanár nyelvtudását. Ha arról kérdeznének, milyen szinten oktatja a tantárgyát, szakmailag meg tudnám tenni, hisz bejárok az óráira. Az indoklás szerint a megyei oktatási főosztály kollégiumának az előkészítéséhez kívánták felhasználni az információkat, mint előkészítő anyagot, ami mellébeszélés. Jogi alapja nem volt, nem véletlen tehát, hogy vissza is vonták – nyilvánít határozott véleményt az igazgató.

A munkácsi járási település ezen intézménye nem volt mindig ilyen tágas, világos és jól felszerelt. A falu évekig iskolaéhséggel küzdött, 2007-ig három udvaron öt épületben zajlott az oktatás. Egy magyarországi magánszemély, Moklovszky Márta, látva a körülményeket, gyűjtést szervezett egy új iskola építésére.

– Az összegből megépült a fundamentum, majd a hollandiai Oldebroek város támogatásával elkészült másfél szint. Majd két évre leállt a munka. Végül Viktor Baloga karolta fel az ügyünket, aki akkor az elnöki adminisztráció vezetője volt. Az állam pénzéből elvégeztük a háromszintes tanulmányi részleg munkálatainak 95 százalékát, és 2007 januárjában átadásra került az intézmény. Belekezdtünk a tornaterem és az étkezde építésébe is, ám a pénztelenség ismét közbeszólt, s azóta sem sikerült tovább lépnünk. Pedig nagy szükségünk lenne a menzára, hiszen százötvenöt kisgyereket kellene ellátnunk. Most ugyan az ügyünk elmozdult a holtpontról, a járási, illetve a megyei költségvetésből különítenek el pénzt egyik régi épületünk felújítására, melyben az ígéretek szerint egy éven belül beüzemelhetjük a konyhát – mondja bizakodóan Nagy Sándor.