Gyógyítható-e az ukrán egészségügy?

A botrányos oktatási és a megkésett nyugdíjreform után az elmúlt héten az egészségügy átalakításáról szóló törvényt is megszavazták a honatyák az ukrán parlamentben. Mindezt úgy tették, hogy vélhetően gőzük sincs az állami egészségügy helyzetéről, ugyanis ma Ukrajnában a gazdagok – ebbe a kasztba tartoznak a parlamenti képviselők is – a virágzó magánklinikákon gyógyíttatják magukat, míg az egyszerű ember gyakorlatilag halálra van ítélve! De valószínű akkor sem tudták miről döntenek, amikor az oktatási vagy a nyugdíjtörvényről szavaztak. Hisz köztudott, hogy az elkénytetetett képviselő csemeték nem az állami iskolák amúgy is lestrapált padjait koptatják, hanem többnyire külföldön, valamelyik jó nevű bentlakásos intézményben okosodnak, többnyire angol nyelven. A nyugdíjrendszer reformja is maximum csak addig foglalkoztatta őket, míg napirenden volt a parlamentben, hisz helyzetükkel visszaélve megalapozzák majdani nyugdíjas éveiket, sőt gyerekeik és unokáik jövőjét is.

Visszakanyarodva a medicinához, az egy percig sem volt kérdéses, hogy az ukrán egészségügy már régóta megérett a reformra. De a jelenlegi lemaradást, hátrányt nehéz lesz pár jól hangzó rendelettel ledolgozni, főleg hogy a most elfogadott törvény teljes mértékben csak 2020 január 1-től lép majd hatályba. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy két évig tart majd az átállás és, ha valami nem úgy alakul, ahogy azt eltervezték, akkor, ahogy az Ukrajnában bevett szokás és gyakorlat, majd eltolják a dátumot. Hasonló gondolatmenet követve érvelnek a politikusok az oktatási törvénnyel kapcsolatban is, azzal próbálják nyugtatni, vagy inkább altatni Budapestet és a kárpátaljai magyar érdekvédőket, hogy az majd csak 2020 szeptemberétől lesz érvényben, addig még sok minden változhat, nincs ok a pánikra.

Ukrajnában alkotmányba van foglalva az ingyenes egészségügyi ellátás, ugyanakkor köztudott tény, hogy az országban gyakorlatilag fizetett a medicina.

Feltehető a honatyák csak hallomásból tudják, azt, hogy egy kéztörés esetén a röntgenfilmet és a gipszet is meg kell vásárolni a páciensnek. De ha szakszerű ellátást szeretnénk kapni – vagyis a felépülés után rendeltetés szerűen szeretnénk majd használni a törött végtagot – akkor az orvos zsebébe is illik csúsztatni. Persze más a hálapénz – köztudott, hogy az egészségügyi dolgozók bére a legalacsonyabb Európában, nem véletlenül igyekeznek elhagyni annyian az országot – és más, amikor az orvos gyakorlatilag elvárja, hogy fizessünk. Nem beszélve egy komolyabb műtétről, vagy szülésről, amikor a pácienst vagy a rokonokat többoldalas listával küldik a patikába, előfordul, hogy a gyógyszerek mellett a műtét során használt orvosi eszközöket is meg kell vásárolni. Nem véletlen, hogy az egészségügyi intézmények közelében gombamód elszaporodtak a gyógyszertárak, nem ritka a 8-10 patika a kórházak 200-300 méteres körzetében, a gyógyszertárak gyakorlatilag mások szenvedéséből nyerészkednek. Mindeközben az egészségügyi intézmények állapota kritikán aluli, vagyis fizetünk a gyógyszerért és az ellátásért, ugyanakkor ezek az összegek valakiknek a zsebébe kerülnek, az állami egészségügy pedig eközben haldoklik.

A most elfogadott törvény véglegesített verziója szerint

az állampolgároknak csak a sürgősségi, az alapfokú és a palliatív ellátás lesz ingyenes.

A zöld, azaz térítésmentes csomag tartalmazza ezenkívül a szülést, valamint a 14 éves kor alatti gyerekek ellátását. Saját költségen vehető igénybe viszont az esztétikai, a felnőtt fogorvosi (kivéve ha sürgősségi), valamint a családorvosi beutaló nélküli ellátás. A kezelés bizonyos hányadát az állam továbbra is állja majd, de a páciensnek is a zsebébe kellesz nyúlnia, ahogy ezt eddig is tette. Csak a pénz nem a zsebekbe, hanem az államkasszába és jó esetben onnan pedig az egészségügyi rendszer korszerűsítésére, hatékonyabbá tételére, azaz igazi, a szó eredeti értelmében vett reformjára költik majd.

A családorvosok, nem fix fizetésért dolgoznak majd, hanem minden egyes kezelt páciens után bizonyos összeget kapnak majd, ezzel talán megszűnhet vidéken az orvoshiány.

Megnyugtató megoldást a biztosítási alapúvá egészségfinanszírozás jelentené, ami egész jól működik Nyugat-Európában.

Kérdéses, hogy az egyelőre a szakértők által is átgondolatlannak tűnő törvényt, sikerül-e majd úgy átültetni a mindennapokba, hogy az valóban elérje a célját, vagyis jobb, korszerűbb és, ami a legfontosabb ingyenes ellátást kapnak majd a betegek. Jelen pillanatban jobb, ha nem betegeskedünk, ugyanis orvoshoz fordulni ma nem olcsó mulatság. Míg tőlünk nyugatabbra nyaralásra gyűjtenek az emberek, addig Ukrajnában gyógyszerekre és orvosokra tesznek félre, valószínű ez még évekig nem változik majd. Ugyanis az eddigi reformokból kiindulva kisebb csoda lenne, ha a most elfogadott állami program talpra tudná állítani a gyógyíthatatlannak tűnő ukrán egészségügyet.

Bálint Sándor