Röviden:
- Nagy vitát váltott ki egy új néprajzi térkép a kárpátaljai csoportok pontatlan ábrázolása miatt.
- A helyiek kifogásolják, hogy a térkép bojkóknak nevezi a történelmileg verhovinaiaknak számító hegyvidékieket.
- A kutatók szerint a régió sokszínűsége miatt lehetetlen éles határokat húzni a népcsoportok közé.
Éles kritikákat fogalmaztak meg kárpátaljai helytörténészek és kutatók egy nemrég megjelent ukrán néprajzi térképpel kapcsolatban – derül ki a Golos Karpat elemzéséből. A kísérlet, amely a kárpátaljai népcsoportok elhelyezkedését próbálta vizuálisan rendszerezni, a szakemberek szerint több ponton is figyelmen kívül hagyta a helyi sajátosságokat és a több évszázados identitást.
Ihor Hubilit helytörténész, a projekt kezdeményezője elismerte, hogy rendkívül nehéz és hálátlan feladatra vállalkoztak. Szerinte az emberek gyakran összekeverik a közigazgatási, az etnográfiai és a földrajzi felosztást, ami terminológiai káoszt eredményez. Kiemelte, térképük nem zárja le a tudományos vitákat, csupán iránymutatást szeretne adni a különféle csoportok elhelyezkedéséről.
Eltűntek a verhovinaiak, egybemosták az alföldieket
A bírálók egyik legfőbb érve, hogy az ábrázolás mesterségesen általánosítja a hegyvidéki lakosságot, és teljesen eltüntette a hagyományos verhovinai elnevezést. Ökörmező és Volóc vidékén a lakosság évszázadok óta verhovinaiként azonosítja magát. A térkép azonban automatikusan a bojkókhoz sorolta őket, ami a helyiek számára történelmileg idegenül hat.
Hasonló problémák merültek fel az alföldi lakosság, a dolinyánok besorolásánál is. A Beregszász és Nagyszőlős környékén élők hagyományai és nyelvjárásai jelentősen eltérnek a Huszt, Técső vagy Bustyaháza térségében élőkétől, ahogy az Ilosva környéki lakosoktól is. A kritikusok szerint ezen csoportok egységesítése eltörli Kárpátalja egyedi, lokális sokszínűségét.
Vitatják továbbá az egyes csoportok érintkezési zónáit is, mivel a huculok és a bojkók Kárpátalján nem határosak egymással. Királymező és Oroszmokra térsége a beszámoló alapján nem átmeneti zóna a két etnikum között, hanem egy sajátos helyi csoport központja.
Miroszlav Dnyisztrjanszkij ukrán földrajztudós rámutatott, hogy a hasonló kezdeményezések fő hibája a tudományos fogalmak összekeverése. A szakember hangsúlyozta, az etnográfiai régiókat nem szabad egybemosni a történelmi-földrajzi területekkel.
Ivan Kraszivszkij néprajzkutató munkái pedig arra hívják fel a figyelmet, hogy a lemkók elhelyezkedése még az ábrázoltnál is bonyolultabb. A szakirodalom szerint ez a terület egészen a vulkáni Kárpátokig, Kusnyica és Szuhabaranka térségéig nyúlik. A Tisza-síkságnál pedig Ungvár, Szerednye és Munkács vidékét is magában foglalja, átmeneti övezeteket hozva létre.
