- Németország a hidegháború óta először állomásoztat tartósan csapatokat külföldön, a litvániai Suwałki-folyosó védelmére.
- Washington folyamatosan csökkenti európai katonai jelenlétét, miután a szövetségesek nem támogatták az iráni műveleteit.
- Az európai NATO-tagállamok kénytelenek önerőből felépíteni a hagyományos elrettentési képességeiket a várható orosz fenyegetéssel szemben.
Korszakváltás: Európa egyre inkább arra a forgatókönyvre készül, hogy az Egyesült Államok jelentős katonai támogatása nélkül kell elrettentenie Oroszországot, miközben Washington már a balti államok megvédésének szándékát is lebegteti – írja a The Economist.
Történelmi fordulat a német haderőben
A litván–fehérorosz határ közelében nemrég lezárult Freedom Shield hadgyakorlaton a német negyvenötödik páncélosdandár Leopard harckocsijai és Puma gyalogsági harcjárművei már ukrán mintára, álcahálókkal és műfűvel védekeztek a drónok ellen. A német egység azonban a gyakorlat végeztével nem tér haza. A hidegháború lezárása óta ez az első alkalom, hogy Németország állandó jelleggel külföldön állomásoztat csapatokat. Elsődleges feladatuk a litván főváros, Vilnius, valamint a balti államokat Lengyelországgal összekötő, stratégiai fontosságú Suwałki-folyosó védelme.
Berlin tervei szerint a jelenleg ezerhatszáz fős állományt kétezer-huszonhétre ötezer főre duzzasztják, és a legkorszerűbb fegyverzettel látják el. Németország igyekszik a kontinens védelmének központjává válni: a tervek szerint kétezer-huszonkilencre elérik a bruttó hazai termék három és fél százalékát kitevő védelmi kiadást, amivel a katonai költségvetésük meghaladja majd a francia és brit katonai büdzsé együttes összegét.
Fogyatkozó amerikai figyelem
Miközben Európa fegyverkezik, az Egyesült Államok folyamatosan vonja ki erőit a térségből. A lengyelországi amerikai páncélosdandár távozása után a Pentagon további ötezer katona németországi kivonását jelentette be. A döntés hátterében politikai feszültségek is állnak: Donald Trump amerikai elnök hevesen reagált arra, hogy Friedrich Merz német kancellár kritizálta a Washington által indított iráni műveleteket. Pete Hegseth amerikai védelmi miniszter egyenesen szégyenletesnek nevezte az európai szövetségesek magatartását, amiért nem biztosítottak légteret és bázisokat a közel-keleti akciókhoz.
A washingtoni adminisztráció egyre inkább a NATO 3.0 koncepciót szorgalmazza, amelyben Európa felel a saját hagyományos védelméért, az Egyesült Államok pedig csupán a nukleáris elrettentést biztosítja. A július hetedikén kezdődő ankarai NATO-csúcs előtt a katonai tervezők már azzal is számolnak, hogy a tengerentúli szövetséges a balti államok védelmében sem lépne fel aktívan. Ennek jeleként Washington leállította a kétezer-ötszáz kilométer hatótávolságú Tomahawk robotrepülőgépek németországi telepítését is.
Az európai autonómia korlátai
Bár az európai NATO-tagok összesített védelmi költségvetése az amerikai után a legnagyobb a világon, a kontinens továbbra is kritikus függőségekkel küzd. Egy esetleges orosz támadás esetén az európai haderőknek jelenleg nincs elegendő kapacitásuk a műholdas felderítés, a stratégiai légi szállítás, a légi utántöltés, valamint a nagyszabású műveletek logisztikai irányítása terén.
A katonai szakértők szerint Oroszország gőzerővel állítja helyre és fejleszti haderejét, így a szövetség számára rendelkezésre álló felkészülési idő rohamosan fogy. Radosław Sikorski volt lengyel védelmi miniszter szerint azonban Európának nem kell utolérnie az amerikai katonai potenciált ahhoz, hogy elrettentse Moszkvát. Elegendő csupán önmagában erősebbnek lennie, mint az orosz haderő.
