Röviden:
- Donald Trump és Hszi Csin-ping pekingi csúcstalálkozója a két nagyhatalom globális vezető szerepért folytatott küzdelméről szólt.
- Peking a találkozót az Egyesült Államok gyengeségének és a kínai kiszámíthatóság bemutatására használta fel.
- Bár Trump a kereskedelmi megállapodásokra összpontosított, áttörést nem értek el, és a tajvani kérdésben sem történt változás.
A pekingi diplomáciai udvariasság mögött mély ellentétek húzódtak meg Donald Trump és Hszi Csin-ping tárgyalásain, ahol a kínai fél a saját stabilitását igyekezett demonstrálni az amerikai külpolitikai válságokkal szemben. A csúcstalálkozó inkább a globális erőviszonyok fokozatos eltolódását mutatta meg, mintsem a két ország közeledését – derül ki az UNIAN cikkéből. Az elemzések szerint a felek között a gazdasági ígéretek ellenére sem történt valódi stratégiai áttörés.
Peking a látogatás során törekedett a két hatalom egyenrangúságának bemutatására. A francia Le Monde lap értékelése alapján a kínai vezetés arra használta fel a találkozót, hogy a washingtoni adminisztráció kiszámíthatatlan lépéseivel, különösen az Iránnal fennálló konfliktussal szemben Kínát a stabilitás szigeteként pozicionálja a világpolitika színpadán.
Donald Trump az egyeztetéseken eerste sorban a kereskedelmi megállapodásokra és a jövőbeli szerződésekre helyezte a hangsúlyt, amelyek között a Boeing vállalatot érintő üzletek és az amerikai cégek kínai piaci hozzáférésének bővítése is szerepelt. Az európai elemzők ugyanakkor rámutattak, hogy a hangzatos bejelentések egyelőre megmaradtak a politikai ígéretek szintjén.
A tárgyalásokon Hszi Csin-ping a saját stratégiai üzeneteit közvetítette, amelyek közül kiemelkedő helyen szerepelt Tajvan ügye, ahol Peking továbbra is határozottabb amerikai fellépést követel a sziget függetlenségi törekvéseivel szemben. Trump a látogatás alatt nyilvánosan nem változtatott a hivatalos amerikai állásponton, fenntartva az eddigi megfogalmazást.
A hatalmi egyensúly átrendeződése
A kínai elnök utatal az úgynevezett Thuküdidész-csapdára is, amely a felemelkedő és a domináns hatalom közötti elkerülhetetlen összecsapás elmélete. Peking értelmezésében az Egyesült Államok egy gyengülő erőt képvisel, míg Kína fokozatosan átveszi a központi szerepet a nemzetközi rendszerben, amit Trump szövetségesekkel való konfliktusai és a hagyományos szövetségek gyengítése is elősegít.
A felek hivatalos közlése szerint az ukrajnai válság kérdése is szóba került a találkozón, és mindkét ország a katonai cselekmények mielőbbi leállítását sürgette. Ukrán katonai beszámolók szerint ugyanakkor a háború lezárása nem képezte a tárgyalások érdemi részét, mivel Pekingnek politikai és gazdasági érdeke fűződik a konfliktus elhúzódásához.
