Röviden:
- Diplomáciai válságot okozott a két ország között, hogy az ukrán elnök egy alakulatot az UPA hőseiről nevezett el.
- A történelmi emlékezet homlokegyenest eltérő a két államban a második világháborús események és a függetlenségi mozgalmak megítélésében.
- A felek teljesen elfeledkeztek a 2022-ben aláírt moratóriumról, amely a háború végéig felfüggesztette a múltbeli sérelmek megvitatását.
Súlyos diplomáciai válságot robbantott ki Varsó és Kijev között Volodimir Zelenszkij azon döntése, amellyel az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) hőseiről nevezett el egy katonai alakulatot – olvasható a Jevropejszka Pravda elemzésében. A lengyel politikai elit példátlan felháborodással reagált, ami az eddigi szövetségesi viszony teljes elhidegülésével fenyeget.
Lengyel megtorló lépések és bojkott
A legélesebb reakció Karol Nawrocki lengyel elnöktől érkezett, aki vissza akarja vonatni az ukrán államfőnek korábban adományozott Fehér Sas-rendet. A tiltakozás társadalmi szinten is megjelent, Lech Wałęsa korábbi elnök például levette az ukrán zászlós kitűzőjét. Számos helyi önkormányzat bevonta a sárga-kék lobogókat a városházákról, Przemyśl és Chełm vezetése pedig bejelentette, hogy hajlandó visszaadni a Kijevtől kapott „Megmentő Város” kitüntetéseket.
Krzysztof Bosak, a szejm alelnöke ennél is tovább ment, és az ukrán uniós csatlakozás nyílt blokkolását javasolta. A radikálisabb lengyel politikai hangok a rzeszówi repülőtér lezárását is felvetették, amely a nyugati fegyverszállítások és a humanitárius segítségnyújtás legfontosabb logisztikai csomópontja.
Eltérő valóságok és elfeledett ígéretek
A lengyel közbeszédben számos elmélet született az ukrán döntés hátteréről, a katonai népszerűséghajhászástól kezdve egy Varsó-ellenes, Berlinnel kötött állítólagos titkos paktumig. Ezzel szemben Ukrajnában az UPA-t elsősorban a szovjet és náci uralom elleni függetlenségi harc letéteményeseként tisztelik. Az ukrán fegyveres erők tagjai a saját jelenlegi honvédő háborújuk történelmi gyökereit látják a mozgalomban, ami teljesen más kontextust ad az ukrán elnöki rendeletnek.
A felek láthatóan megfeledkeztek arról a 2022 nyarán kötött miniszteri szintű megállapodásról, amely a fegyveres konfliktus lezárásáig befagyasztotta volna a történelmi vitákat. Bár Olekszandr Tkacsenko és Piotr Gliński akkori kulturális miniszterek aláírtak egy erről szóló memorandumot, a lengyel politikai fősodor már 2023-ban visszatért a volhíniai exhumálások egyoldalú követeléséhez.
Orosz érdekeket szolgáló feszültség
Az elemzés szerint a konfliktus gyökere a kölcsönös ismerethiány és a történelmi sebezhetőség tudatos instrumentalizálása. Miközben a lengyelek az ukrán nacionalistákat tartják a volhíniai etnikai tisztogatások felelőseinek, a lengyel alakulatok ukránok elleni tetteiről alig esik szó, Varsó ezeket pusztán „válaszlépésként” tartja nyilván. A megbékélést évtizedek óta nehezíti az orosz propaganda, amelynek kifejezett célja a két szomszédos nemzet egymásnak ugrasztása volt.
Ahogy Ukrajna egyre inkább önálló politikai szubjektummá válik, Lengyelország annál hevesebben reagál a saját érdekeit vagy narratíváját sértő lépésekre. Ha a felek nem állítják meg a gyűlöletkampányt, az beláthatatlan biztonsági következményekkel járhat mindkét állam számára.
Mi következhet?
- Varsó hivatalos szintre emelheti az ukrán európai uniós integráció blokkolását.
- A fegyverszállítások logisztikája akadozhat a lengyel diplomáciai elhidegülés miatt.
- A felek visszatérhetnek a 2022-es történelmi moratóriumhoz a fronthelyzet romlása esetén.
