Röviden:
- Peking hatalmas olajtartalékai és zöldenergia-kapacitásai révén sikeresen kivédte az ázsiai gazdasági sokkot.
- Az Hormuzi-szoros blokádja után megugrott a kínai napelemek és elektromos autók világpiaci exportja.
- Elemzők szerint a közel-keleti tengeri zárlat Tajvan esetleges lerohanásával kapcsolatban is óvatosságra intheti Pekinget.
Kína bizonyult az ázsiai régió egyetlen egyértelmű nyertesének az Hormuzi-szoros lezárása miatt kirobbant globális nyersanyag- és energiakrizisben – derül ki az Asia Group tanácsadó cég elemzéséből, amelyet a The Guardian ismertetett. A konfliktus azután mélyült el, hogy az amerikai és izraeli katonai csapásokra reagálva Irán blokád alá vette a kritikus fontosságú tengeri útvonalat, ami az egekbe repítette az energiaárakat az ázsiai piacokon.
A jelentés szerint Pekinget azért érintette kevésbé az ellátási sokk, mert az elmúlt években gigantikus stratégiai olajtartalékokat halmozott fel, és rendkívül agresszív ütemben fejlesztette a megújuló energiaforrásait. Bár Kína energiamérlege még mindig több mint felerészben szénre épül, tavaly 315 gigawatt új szoláris kapacitást helyezett üzembe, ami a teljes globális bővülés több mint felét tette ki. Peking célja, hogy 2030-ra az ország energiaszükségletének felét fosszilis források nélkül biztosítsa.
A válság gazdasági haszonélvezőjévé is vált a távol-keleti ország, mivel a világpiaci árrobbanás miatt más államok is kénytelenek felgyorsítani a tiszta energiára való átállást. Mivel Kína uralja a globális zöldtechnológiai beszállítói láncokat, az elektromos autók kínai exportja májusban több mint 110 százalékkal, a napelemek értékesítése pedig áprilisban 60 százalékkal nőtt a korábbi évhez képest.
Diplomáciai és geopolitikai téren a válság lehetőséget adott Pekingnek arra, hogy az Egyesült Államokat destabilizáló tényezőként mutassa be a nemzetközi porondon. Szakértők ugyanakkor rávilágítanak, hogy a közel-keleti instabilitás kockázatokat is hordoz a kínai vezetés számára. Drew Thompson, a szingapúri nemzetközi tanulmányok intézetének főmunkatársa szerint Kína nem kívánja átvenni Washington helyét a térség biztonsági garantálójaként. Az Atlantic Council elemzője, Wen-Ti Sung pedig megjegyezte, hogy a tengeri folyosók sérülékenysége a Tajvan elleni esetleges katonai lépések logisztikai nehézségeire is figyelmeztetheti Pekinget.
