Július 16-án, csütörtökön az ukrán parlament több kulcsfontosságú személycserét hagyott jóvá a kormányban. Julija Szvidorenko miniszterelnök távozott posztjáról, átadva azt Szerhij Koreckijnek, az állami üzemanyagipari vállalat korábbi vezetőjének. Ezzel egy időben lecserélték az európai és euroatlanti integrációért felelős miniszterelnök-helyettest is. Tarasz Kacska helyére a hivatásos diplomata, Vszevolod Csencov érkezett. Neki kell most megoldást találnia Kijev és Budapest elhúzódó vitájára, amelytől közvetlenül függ Ukrajna európai uniós csatlakozásának sebessége.
Az új miniszterelnök-helyettes rendkívül nehéz feladat előtt áll. Egyrészt elődjének sikerült elérnie két csatlakozási tárgyalási klaszter megnyitását az EU-val. Kacska ugyanakkor nem tudta megszüntetni a legfőbb súrlódási pontot a legközelebbi nyugati szomszéddal fenntartott kapcsolatokban. A Kárpátalján élő magyar kisebbség jogairól van szó. Ez a vita árnyékként kíséri továbbra is Kijev eurointegrációs törekvéseit.
Budapest 11 pontban fogalmazta meg követeléseit a kárpátaljai magyarok identitásának védelméről. Az ukrán fél – köztük a már volt miniszterelnök-helyettes Kacska is – többször állította, hogy szinte valamennyit teljesítették. A valóságban azonban a kulcskérdések továbbra is megoldatlanok. Az iskolák továbbra sem rendelkeznek teljes körű lehetőséggel a magyar nyelvű oktatásra minden szinten, a magyar parlamenti képviselet biztosításának ötlete pedig nem jutott túl a nagyvonalú ígéreteken.
Ilyen körülmények között az eurointegrációért felelős személyek cseréje inkább eltávolíthatja a rendezés kilátását, mintsem közelebb hozná azt. Bármilyen nagyszabású kormányzati rotáció elkerülhetetlenül alkalmazkodási időszakkal jár. Az új minisztereknek és tisztviselőknek időre van szükségük, hogy beleássák magukat az ügyekbe, tanulmányozzák a bonyolult dossziék részleteit, és kialakítsák saját irányvonalukat. A kárpátaljai kérdés esetében ez a szünet azzal fenyeget, hogy a probléma határozatlan időre befagy, vagy egészen addig, amíg Csencov csapata kész nem lesz egy világos cselekvési programot bemutatni Budapestnek és Brüsszelnek.
A kijevi nyári újraindítás, amelynek célja a reformok lendületbe hozása, a nemzeti kisebbségek érzékeny területén egyelőre fékezőként hat. A kárpátaljai magyar diaszpóra továbbra is bizonytalan helyzetben marad, a „kárpátaljai kérdés” pedig Ukrajna adósságává válik nyugati partnereivel szemben.
