Röviden:
- Az IMF és a Világbank tavaszi washingtoni ülésein a pénzügyi vezetők beismerték: képtelenek tompítani a geopolitikai sokkok gazdasági kárát.
- A két intézmény együttesen 150 milliárd dollárnyi új finanszírozást ígért a legsúlyosabban érintett fejlődő országoknak.
- Az IMF 2026-os globális növekedési előrejelzése 3,1-ről 2,5%-ra csúszhat, elhúzódó háború esetén recesszió fenyeget.
A Nemzetközi Valutaalap és a Világbank washingtoni tavaszi üléseinek fő tanulsága, hogy a pénzügyi vezetés egyre kevésbé képes tompítani a geopolitikai sokkok gazdasági kárát, és az amerikai válságkezelő szerep már nem jelent biztosítékot – írja a Reuters. A résztvevők a közel-keleti háború híreire reagálva a borús kilátások és a Hormuzi-szoros megnyílásába vetett óvatos remény között ingadoztak.
Az IMF friss világgazdasági kilátása a 2026-os globális növekedést a három forgatókönyv közül a legoptimistább esetben is 3,1%-ra vágta vissza. Az alap szerint ugyanakkor már ez a szám is elavult: a gazdaság inkább a kedvezőtlenebb, 2,5%-os pálya felé sodródik, és elhúzódó háború esetén recesszióba fordulhat.
Az olaj, a gáz és a műtrágya szállításának szűk keresztmetszete miatt a figyelem a Hormuzi-szorosra összpontosult. Mohammed Al-Dzsadán szaúdi pénzügyminiszter egy sajtótájékoztatón fogalmazta meg a résztvevők általános hangulatát:
„Ha a vizek szabaddá válnak, akkor szerintem ez váltana ki nálam forgatókönyv-változást.”
Al-Dzsadán hozzátette: addig nem mer javuló kilátást jósolni, amíg a tankerek ésszerű áron biztosítható útvonalon át nem jutnak a szoroson, és az energiaárak fizikailag is nem csökkennek. A pénteki részvénypiaci optimizmust és az olajár zuhanását szombatra újabb hajók elleni támadások hírei hűtötték le.
Segélycsomag, műtrágyahiány és hangok a fejlődő világból
Az IMF és a Világbank együttesen legfeljebb 150 milliárd dollárnyi új finanszírozási segítséget ígért a legsúlyosabban érintett fejlődő országoknak, egyben ünnepelte a venezuelai ügyvivő kormánnyal hétéves szünet után újrainduló együttműködést. A két intézmény óva intette a tagállamokat az olajkészletezéstől és a túlméretezett, célzatlan üzemanyag-árszubvencióktól.
Washington péntek délutáni lépése: Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter kezdeményezést jelentett be, amely a G20-t, az IMF-et és a Világbankot kérné összehangolt lépésekre a műtrágya-ellátás biztosítására az öböl menti országokból érkező szállítási zavarok közepette. A Reuters szerint ez a háború kitörése után hét héttel aligha enyhíti azonnal a tavaszi vetést végző északi féltekei gazdák hiányát és magas árait. Kevin Chika Urama, az Afrikai Fejlesztési Bank vezető közgazdásza a közel-keleti válságot ugyanakkor alkalomnak nevezte Afrika számára a regionális kereskedelem mélyítésére és az alternatív energiaforrások kiépítésére.
A sokkok súlya a kis gazdaságokat terheli legjobban: Retselisitsoe Adelaide Matlanyane lesothói pénzügyminiszter a Reutersnek arról beszélt, hogy az adósságkezelés rendkívül bonyolulttá vált, és a feszültségek a politika újragondolására kényszerítik az országát. Ekniti Nitithanprapas thaiföldi miniszterelnök-helyettes szerint az öbölbeli energetikai infrastruktúra rombolása tartósan magasan tartja az árakat, ugyanakkor hazájának lehetőséget kínál a megújulókra – köztük a napelemparkokra – való áttérésre. Roland Lescure francia pénzügyminiszter a szoros megnyitását sürgette, de kiemelte: nem bármi áron.
A kereskedelmi feszültségek és az ukrajnai háború a tavalyi évhez képest háttérbe szorultak a washingtoni tárgyalásokon, bár a G7 pénzügyminiszterei elkötelezték magukat az Oroszországra nehezedő nyomás fenntartása mellett. Josh Lipsky, az Atlantic Council nemzetközi gazdasági igazgatója úgy fogalmazott: a világgazdaság legfontosabb döntései nem a washingtoni campuson, hanem Teherán és a Fehér Ház között születnek, és a 2020-as pandémia óta tartó sokksorozat megtanította az országokat, hogy az Egyesült Államok már nem a nemzetközi rend „főparancsnoka”.
Összefoglalónk a Reuters tudósítása nyomán készült.
