Ukrajna európai integrációs folyamata ismét komoly akadályba ütközött, amelynek gyökere nem a jelenlegi politikai napirendben, hanem a nemzeti kisebbségi jogokról szóló, egyre mélyülő történelmi vitában keresendő. Budapest hivatalosan is blokkolta azt az eljárást, amely Kijev és Chișinău uniós tagságáról szóló tárgyalások felgyorsításához volt szükséges. A Politico értesülései szerint Magyarország volt az egyetlen a 27 tagállam közül, amely ellenezte, hogy közös levelet küldjenek az Európai Tanácsnak és az Európai Bizottságnak.
A dokumentum, amely valamennyi főváros egyhangú jóváhagyását igényelte volna, az EU egységes álláspontját lett volna hivatott megfogalmazni a két tagjelölt ország esetében az összes fennmaradó tárgyalási klaszter megnyitásáról. A magyar fél döntése azonban legalább egy héttel elhalasztotta a kérdés megvitatását, amely így később kerül ismét napirendre.
Magyarország lépése összhangban van az ország miniszterelnökének, Magyar Péternek az ukrán csatlakozás kilátásaival kapcsolatos, meglehetősen hűvös, ám következetes álláspontjával. Ezzel a lépéssel Budapest közvetlenül is megerősítette, hogy a kárpátaljai magyar közösség helyzetére vonatkozó követelései továbbra is teljesítetlenek. A külhoni magyarság védelmét a magyar kormány korábban is alapvető feltételként szabta az Ukrajnával folytatandó uniós csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez.
Érdekesség, hogy a magyar kormány korábban nem akadályozta meg az első tárgyalási klaszter megnyitását. Már akkor is ragaszkodott azonban egy fontos módosításhoz, amely eltávolította a záródokumentumból azt a megfogalmazást, amely Ukrajna „mielőbbi” csatlakozását vetítette előre. Ez egyértelmű jelzés volt Kijev számára, hogy nem számíthat ambícióinak gyors és könnyű megvalósulására.
A kialakult helyzet világosan mutatja, hogy az első tárgyalási klaszter megnyitása ellenére Ukrajna integrációs úton való előrehaladása nyilvánvalóan megrekedt. A paradoxon abban áll, hogy a probléma gyökere nem annyira Magyarország taktikájában, mint inkább magának a potenciális tagállamnak a viselkedésében keresendő. Az európai családhoz tartozni kívánó Ukrajna egyelőre nem mutat hajlandóságot arra, hogy belső jogszabályait teljes mértékben az EU normáihoz és standardjaihoz igazítsa a nemzeti kisebbségi jogok védelme terén.
Amíg Kijev nem hozza teljes összhangba a kárpátaljai magyarsággal kapcsolatos politikáját az Európai Unió alapelveivel, Budapest minden rendelkezésre álló eszközt bevethet a folyamat lassítására. Végül minden oda vezethető vissza, hogy Ukrajna európai integrációjának sorsa ma már közvetlenül attól a lokális, ám rendkívül érzékeny kérdésnek a rendezésétől függ, amely komoly akadállyá vált a Brüsszelbe vezető úton.
