Röviden:
- Magyarország továbbra is vásárol orosz energiahordozókat a gazdasági növekedéshez szükséges olcsó áram biztosítása érdekében.
- A kormányfő szerint a vállalatok versenyképességének megőrzése és az energiaszegénység elkerülése miatt elengedhetetlen az import.
- A háború lezárása után Európa is részben visszatérhet az orosz forrásokhoz a szankciók feloldásával.
A magyar kormánynak esze ágában sincs leállítani az orosz energiahordozók importját, mivel a gazdaság talpra állításához elengedhetetlen az olcsó villamos energia – derül ki a FAZ interjújából. Magyar Péter miniszterelnök egyértelművé tette, hogy a hazai cégek versenyképességének megőrzése és a lakossági terhek enyhítése jelenleg felülírja a leválási törekvéseket.
A kormányfő határozottan kiállt a jelenlegi energiapolitika fenntartása mellett. Érvelése szerint a magyar választók azért adtak neki bizalmat, hogy garantálja az ország ellátásbiztonságát és kordában tartsa az árakat. Emlékeztetett arra az aggasztó statisztikára, mely szerint az elmúlt évek során Magyarország az Európai Unió legszegényebb és legkorruptabb tagállamává vált, ahol hárommillió ember él a létminimum alatt.
Földrajzi adottságai miatt az ország jelentős hátrányból indul az energiafüggetlenség felé vezető úton. Mivel nincs tengeri kijárat, az orosz kőolajtól való évtizedes függőséget fizikai képtelenség egyik napról a másikra felszámolni.
Nyitás a békekötés után
A kormány dolgozik ugyan a beszerzési források többesítésén, de ez a folyamat nem mehet a gazdaság rovására. Magyar Péter rávilágított, hogy a diverzifikációs kényszer miatt nem hagyhatják elszegényedni a családokat, és nem hozhatják behozhatatlan hátrányba a hazai vállalatokat.
Egy átfogó európai fordulat lehetőségét is felvázolta a fegyveres konfliktus lezárását követő időszakra. A politikus elképzelhetőnek tartja, hogy a béke megkötése után az Európai Unió fokozatosan feloldja a Moszkvával szembeni szankciókat, és részben újra megnyitja kapuit az orosz energiahordozók előtt.
A kontinens jövője szempontjából kulcsfontosságúnak nevezte a gazdasági pragmatizmust. Kiemelte, hogy a teljes európai versenyképesség forog kockán, így egyetlen tagállamnak sem fűződik érdeke egy újabb politikai és gazdasági hidegháború fenntartásához, feltéve, ha a fegyverek végleg elhallgatnak.
